Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK / ESSAYS - Vida Mária: A szervezett védőnőszolgálat előzményei. A Stefánia-szövetség megalakulásának 80. évfordulójára (1995)

A SZERVEZETT VÉDŐNŐ SZOLGÁLAT TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI* VIDA MÁRIA A felvilágosodás korában Európa felfedezi a gyermeket. Eszerint csak az egészséges gyermek képes szellemi tevékenységre. Ez vezérelte a filantrópizmus gondolatát is, amely német földön, Dessauban született meg Johann Bernhard Basedow (1724—1790) eszméjeként a ,,Philantropinum" intézménye (1774—1793 között) közvetlen irányítása alatt. A német felvilágosodás nevelési rendszere, a „philantropizmus" számos követőre talált (Salzmann. Campe, Trapp, Huts, Muths stb.). Nevelési-egészségi elveiben az angol Locke és a francia Rousseau tanításai egyaránt helyet kaptak. A filantrópia értelmezése fokozatosan kilépett eredeti fogalomköréből és a későbbiekben mint az emberbarátság, az ,,aktív humanizmus" került szókincsünkbe. Gondolkodásunkban először az altruizmus keretében, majd a szociális kérdések kiéleződése során az indusztrializmus korában, a tudatos szociálpolitika távlati stratégiai céljai mellett, a gyors segítség, a rövidebb lejáratú, akár karitatívnak tekinthető célok eszmei-morális háttereként jelentkezik. A fogalom ellentétét Molière ,,Misantrope"yá (1666) ihlethette, de múltja szinte egyidős az emberi történelemmel, a „jó" és a „rossz" elválaszthatatlan dialektikájában. Európai történelmünkben az emberbarátság a kereszténység elveivel emelkedett a magasba. A keresztény embereszmény a keresztény erények gyakorlása közepette vált a középkortól kezdődően azzá az uralkodó eszmévé, amely akkor is érvényes, ha azt a gyakorlatban gyakran megsértik. A reneszánsz és a humanizmus, a reformáció, majd a felvilágosodás eszméi magukba szívták a keresztény embereszményt. A ,,

leben und leben lassen" liberális elve, az individualizmus, látszólag ugyan háttérbe szorították az altruizmus gondolatvilágát, de ha meggondoljuk a francia társadalom jelszavai: a szabadság, egyenlőség és testvériség a liberalizmus világának is elválaszthatatlan alaptételei. Komoly felhajtóerőt a hangsúlyeltolódások adtak az egyenlőségen alapuló kiegyenlítő szándékú szociális eszméknek a 19. században. A segítés gondolata, az altruizmus könnyen azonosult a női nem cselekvési körével, a nők „biológiai predesztinációjával összhangban álló területtel. A női erények — a gyengédség, az anyaságban megtestesülő ösztönvilág — érthetően kapcsolódtak össze az altruizmus különböző megnyilvánulásaival, a filantrópizmus intézményrendszerének tartalmával. A férfierények — a bátorság, a harciasság stb. — ellentéteként a nők elsősorban ebben találták meg cselekvési területüket. Vonatkozik ez a középkor árvákat gondozó, betegeket, elesetteket ápoló „nagyasszonyaira" éppen úgy, mint a felvilágosodás korától kezdődően óvodákat, iskolákat alapító vagy éppen sebesülteket ápoló asszonyelődeinkre, a hétköznapi történelem e Elhangzott a ,,80 éves a védőnői szolgálat" c. jubileumi ünnepség keretében 1995. június 13-án. Megjelent: Esszencia 1995. jubileumi különszámában pp 13—15.