Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK / ESSAYS - Jeszenszky Sándor: Gondolatok Alexander Béla (1857—1916) plasztikus röntgenképeiről. A röntgen-sugár felfedezésének 100. évfordulójára

tősebb, nemzetközi mértékkel mérve is kiemelkedő eredménye. Alexander cikkei megjelentek a legismertebb folyóiratokban (Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgenstrahlen; Archives of the Röntgen Ray, London; Medical Journal, New York; Archiv für physikalische Medizin und med. Technik; Verhandlungen der Deutschen Röntgengeseilschaft; Physikalische Zeitschrift stb), plasztikus képeit elismeréssel tárgyalja több ismert szakkönyv (RiederRosenthal: Lehrbuch der Röntgenkunde, Leipzig, 1925; Gocht: Handbuch der Röntgenlehre, Halle, 1911; stb.). Természetesen nem csak a plasztikus képekről írt cikkeit, hanem egyéb orvosi-radiológiai tanulmányait is szívesen fogadták a hazai és külföldi folyóiratok és tudományos konferenciák, de jelen cikkünkben csak a plasztikus röntgenképek témakörének tárgyalására szorítkozunk. Az új módszer felkeltette a hazai radiológusok érdeklődését is, s rövidesen élénk, sőt éles vita alakult ki tudományos értékéről. Elischer Gyula és Kelen Béla Schellenberg eljárásával készített plasztikus felvételt, s ennek alapján Alexander módszerét fotográfiai fogásnak minősítette. Ezt Alexander és módszerének követői sértőnek találták, ezért Elischer és Kelen kijelentette, hogy a ,,fogás" kifejezést nem pejoratív értelemben használták, nem megtévesztésre gondoltak. A szóhasználatot pontosítva ezután a plasztikus röntgenképet „tisztán photographikus műtermékének nevezték, de fenntartották véleményüket, hogy a plaszticitás csak látszólagos, a valósághoz nincs köze, tudományos értéke nincs. Ennek bizonyítására garantáltan sík rajzolatról, nyomtatott szövegről készítettek plasztikus képet, amelyen a betűk domborúnak látszottak. Felhívták a figyelmet arra, hogy a végtagok plasztikus felvételein a szövetek és csontok helyzete irreális, úgy látszik, mintha a csontok a lágy részeken feküdnének. Ez kétségtelenül így van, ezért igazat kell adni annak a megállapításuknak is, hogy plasztikus kép nem alkalmas idegentest helymeghatározására. Sok évtized távlatából visszatekintve Elischernek és Kelennek igazat kell adnunk abban, hogy a képek plaszticitása tényleg ,,

photographiai műtermék". De azt is leszögezhetjük, hogy a képeknek tudományos értéke van. Furcsa módon tehát a vitában szemben álló felek mindegyikének állítását elfogadjuk. Ez azért lehetséges, mert a két állítás nem zárja ki egymást. Kilencven évvel ezelőtt más volt a tudományos érték megítélése, mint napjainkban, akkor egyedül a plaszticitás valódiságát tartották a tudományos értéknek. Pedig érezték, hogy a plasztikus felvétel valamilyen többletet nyújt. Ez a többlet az információk felismerésének elősegítése. Igaz, hogy a plasztikus ábrázolás nem nyújt új információt, de feltűnőbbé teszi, kiemeli az eltéréseket. Ma már természetesnek tartjuk a számítógépes képalkotásnál a hamis színek alkalmazását. A számítógépes tomográfia elképzelhetetlen lenne hamis színezés nélkül, mert a CT a különféle szövetek sugárelnyelését sokkal több fokozatra tudja felbontani, mint ahány szürke árnyalatot az emberi szem a fehér és fekete közötti skálán megkülönböztetni képes. Az olyan csekély eltéréseket, mint például a fehér és a szürke agyállomány sugárgyengítésének különbsége, csak önkényesen megválasztott színezéssel lehet láthatóvá tenni. A színezés éppúgy önkényes, mint a mesterségesen létrehozott plaszticitás, tudományos értékét mégsem kérdőjelezzük meg. A negatív és diapozitív lemezek vagy filmek együttes másolását később a tudományos kutatás több területén is alkalmazták. Ilyen például a csillagászatban az eltérő időpontban készített felvételek pozitív-negatív összehasonlítása, amely rendkívül megkönnyíti az időközben bekövetkezett változások észlelését. Itt sem arról van szó, hogy a fotográfiai eljárás új információt szolgáltatna, hanem arról a tudományos értékről, amelyet az égbolton megjelenő új égitest felfedezése jelent. Az információ ott van az égen, bárkinek rendelkezésére áll, mégis