Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK / ESSAYS - Jeszenszky Sándor: Gondolatok Alexander Béla (1857—1916) plasztikus röntgenképeiről. A röntgen-sugár felfedezésének 100. évfordulójára

A módszer sok szubjektív elemet tartalmazott, nem lehetett gépiesen alkalmazni. A legtöbb tapasztalatot a „plasztikus" pozitív elkészítése, a megvilágításkor a lemezpárra eső fénysugár beesési szögének megválasztása igényelte, hiszen ettől függ, hogy a látszólagos térbeli ábrázolás mennyire felel meg a valóságos térbeli viszonyoknak. De sok függött az első dianegatív megvilágítási idejétől és előhívásától is, mert fedettségét úgy kellett beállítani, hogy a „plasztikus" lemez készítésénél domináns szerephez jusson. így érhető el, hogy a rávetülő eredeti lemez rajzolata csupán a plasztikus hatást hozza létre, de ne zavarja meg a finom részletek képét. Alexander nagy gyakorlata, tökéletességre törekvése, anatómiai ismeretei, röntgen- és fototechnikai tapasztalatai biztosították a kitűnő eredményt. Ennek ellenére érezhette az eljárás kiforratlanságát, valószínűleg ez az oka, hogy a Röntgenkongresszuson (1906. április 2.) csak a képeket mutatta be, a módszert még nem ismertette. Ezzel elkezdődött a viták sorozata. A radiológusok egy része lelkesedéssel, másik csoportja kétkedéssel fogadta a képeket. Alexandernek szemére vetették, hogy eltitkolja a módszer lényegét. Titkolózásról persze szó sem volt, csupán még javítani kívánta az eljárást. A nagy érdeklődésre való tekintettel hamarosan publikálta is a készítés módját, de addigra már többen próbálkoztak a képek utánzásával. Ez azután prioritási vitákhoz vezetett, a gyengén sikerült utánzatok pedig rontották a plasztikus képek hitelét. Schellenberg alig egy hónappal Alexander előadása után a Deutsche Medizinische Wochenschrift 1906. május 10-i számában már saját módszerét ismertette. Az eredeti lemezről diapozitívet készített, a két lemezt az emulziós réteggel egymásra helyezve haránt irányban kissé eltolta, majd a lemezeket átvilágítva fotópapírra másolta. A képek hasonlítottak az Alexander-felvételekre, de minőségük rosszabb volt. A kép nem közvetlen kontaktmásolással, hanem az üveglapon keresztülvetítve került a brómpapírra, emiatt a finomabb részletek eltűntek. Megállapítása szerint ez a módszer alkalmas a durvább csontelváltozások kimutatására, de csontstruktúrát nem mutat. Schellenberg cikkében jelezte, hogy felvételei csupán próbálkozások, mégis ezt azonosították Alexander eljárásával, s hibáit Alexandernek rótták fel. Albers-Schönberg is azonosnak minősítette a két eljárást, holott a minőségi különbség szembetűnő (Deutsche Medizinische Wochenschrift, 1906. június 7.). Megjegyzése, amely szerint a struktúra élessége a plasztikus képeknél eltűnik, az Alexander féle képeknél nem állja meg a helyét. Schellenberg eljárását azzal tökéletesítette, hogy a papírképet nem kontaktmásolással, hanem nagyítógépben kivetítve készítette. Ezzel az üveg okozta életlenség csökkent, de a minőség messze Alexanderé mögött maradt. Lewisohn 3 héttel később ugyanabban a folyóiratban beszámolt korábbi, de addig még nem publikált kísérleteiről. Módszere hasonló Albers-Schönbergéhez, de annak tökéletesített változata volt. A minőség elég jó, finomabb struktúra és plaszticitás is látszik. Megjegyzése szerint nem ismeri Alexander eljárását, de ha az azonos az ő módszerével, akkor a képek szubjektív beavatkozás eredményei. Cohn is Schellenberg módszeréből indult ki, s azt tökéletesítve jól használható képeket készített. Az új módszert lelkesen üdvözölte, kiemelve jelentőségét a diagnosztikában és az oktatásban (Deutsche Medizinische Wochenschrift, 1906. július 12.). Cikkében hivatkozott a Reiniger, Gebbert, Schall cégnél dolgozó Horn előadására, amely a Berliner Röntgen Vereinigung 1906. június 15-i ülésén hangzott el. Stein 1906. július 31-i cikkében (Münchener Medizinische Wochenschrift) értékelte Schellenberg, Albers-Schönberg és Lewisohn módszerét, s legjobbnak Schellenbergét minősítette,