Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Kapronczay Katalin: Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében
lasztáson már komolyabb sikert értek el, hiszen ekkor választották meg Szentkirályi Móric (1807—1882) orvosdoktort Pest város polgármesterévé és 22 kollégáját képviselővé. 27 Visszakanyarodva a közegészségügyi törvényjavaslathoz, az 1863-as esztendő mondható fontosnak, amikor is Kun Tamás konkrét lépések megtételére szólította fel a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének résztvevőit. Ekkor egy 27 tagból álló bizottságot állítottak fel, amelynek a törvényjavaslat kidolgozása, megfogalmazása, a továbbiakban pedig az országgyűlés elé való terjesztése volt a feladata. A törvényjavaslat 1865-re készült el és az 1865. augusztus 28—szeptember 2. között tartott nagygyűlésen fogadta el a tagság. 28 Kun Tamás volt a fő szorgalmazója annak is, hogy az ország egészségügyének törvényes képviseletet biztosítsanak az országgyűlésben. 29 Az 1867-es nagygyűlés által szervezett bizottság feliratban fordult Wenckheim Béla belügyminiszterhez, kérve az ügy mielőbbi intézését. Eredményeképpen a belügyminiszter 1868. március 10-én az ország különböző részeiből összehívott szakértőkből véleményező testületet hozott létre, Országos Közegészségügyi Tanács néven. A közegészségügyi törvény életbe léptetését és a közegészségügy országgyűlési képviseletét azonban későbbre halasztották. 30 A kiegyezés utáni évek Az 1870-es években egyre konkrétabbá vált az orvosi érdekvédelem törekvéseinek két legfontosabb programpontja: a magánpraxis védelme (korrekt díjszabás megalkotása) mindaddig, míg az állami alkalmazottá válás általános feltételei ki nem alakulnak, és a megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsülés mellett dolgozó állami orvos státusza vonzóbbá válik a magánorvosinál. Az eddig elmondottakból láttuk, hogy kiváló ötletek születtek, de nem valósultak meg a tervek. A 19. század utolsó harmadában már néhány kézzel fogható eredményt írhatunk jóvá, de igazi sikerről még mindig nem beszélhetünk. Mint már az előzőekben említettük, az érdekvédelmi szervezkedések egyik aktív támogatója a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései voltak. Itt hangzott el az első javaslat 1869-ben, a fiumei nagygyűlésen, arra vonatkozóan, hogy hozzanak létre egy országos szervezetet, amely a tudományos munkán kívül az érdekvédelem intézményes összehangolását is vállalja. A javaslattevő Póor Imre volt. A tervezetet felterjesztették az Országos Közegészségügyi Tanácshoz, de érdembeli megvitatására nem került sor. Ugyancsak Poór Imre tette meg a következő próbálkozásokat az orvosi nyugdíjintézet rég vávt megalapítását elősegítendő a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1872. évi nagygyűlésén, Mehádián. Azt remélte, hogy a vándorgyűlés résztvevői a pártoló tagok létszámát és a segélyegylet anyagi alapját is növelni tudják, hiszen az egyik komoly problémát éppen az anyagiak igen csekély volta jelentette. 31 Az egyéni felajánlás sajátos formájával állt elő Linz27 Gyógyászat, 1867, 7, 16, p. 319-320 1867, 7, 21, p. 399-400 1867, 7, 22, p. 422-423 28 Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XI. Nagygyűlés... munkálatai. Pozsony, 1866, p. 57—62; Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XII. Naggyülés... munkálatai. Pest, 1868, p. 49—87 29 Uo. p. 87-88 30 Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIII. Nagygyűlés... munkálatai. Eger, 1869. p. 49—51 31 Poór Imre: ,,A magyar Orvosi nyugdíjintézet segélyegylete tárgyában" Gyógyászat, 1872, 12, 37, p. 594—599
