Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Kapronczay Katalin: Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében

Az orvosok egyre gyakrabban adtak hangot abbéli elégedetlenségünknek, hogy — miután az államilag szentesített orvosi díjszabás elavultnak tekinthető (1826) — megélhetési feltételeik bizonytalanok, esetlegesek. Ebből adódóan társadalmi megbecsültségük sem olyan, mint az elvárható lenne. Az orvosok egzisztenciális helyzetének, anyagi megbecsültségének megoldatlan pontjait tárta fel Gyurkovszky István simándi seborvos és szülészmester, sürgetvén a kérdés változtatását központi intézkedések, fizetésrendezés által.

8 Az orvostársadalmi reformok szükségességét hangsúlyozva Rechnitz János 1846-ban már nemcsak az orvosi díjszabás rendezését, az orvosképzés módjának korszerűsítését, de a képzendő orvosok számának csökkentését is javasolta egy időre.

9 itt álljunk meg néhány statisztikai adat felidézésére, hiszen több korabeli orvosi megnyilatkozás utal arra, hogy túlságosan sok a képzett orvos a betegek létszámához képest. Egy 1828-ból származó statisztika szerint a 30 000-nél csak alig több lakosú Pestnek 42 orvosa, 24 seborvosa és 1 fogorvosa volt, 1837-ben Pesten 100 orvost, 80 seborvost és 4 fogászt jegyeztek fel, Budán 20 orvos és 30 seborvos működött.

10 Rechnitz János 1846-os írásában már 300 Pesten praktizáló orvosról tett említést, igaz, a lakosság létszáma közben 90 000-re növekedett. Mégis hinnünk kell Rechnitz Jánosnak, aki Pest orvosi túlzsúfoltságára vezeti vissza a jelenséget, hogy nem képesek az orvosok megfelelő keresethez jutni. A nagy felajánlások, adakozások korának szelleme mutatkozott meg azon alapítványokon is, amelyek célja az öreg, beteg orvosok, illetve az elhunytak özvegyeinek, árváinak támogatása volt. 1840. június 25-én a pesti egyetem orvoskari ülésén Bene Ferenc indítványára pénzalapot hoztak létre e nemes cél megvalósítására. A felhívás sikeres volt, mivel az orvostársadalom élő problémájára tapintott rá. Hamarosan megérkeztek az adományok is, ki-ki anyagi tehetsége szerint járult hozzá az alapítványhoz. Az összeg kezelése hivatalos formában történt, nyilvános elszámolást készítettek a befolyt javakról és az esetleges kifizetésekről. Az Orvosi Tár rendszeresen beszámolt arról, hogy milyen módon gazdálkodtak a rendelkezésre álló pénzzel.

11 1842 decemberére már komolyabb célokat fogalmaztak meg, továbbléptek a szűkszavú, szemérmes jótékonykodáson. Az elszegényedett, megöregedett orvosok, azok özvegyei és árvái megélhetését biztosító hivatalos intézmény létrehozására konkrét, pragrafusokba foglalt alapszabályt állítottak össze. Pontosan megfogalmazták a felvétel módját és feltételeit, a kizáró okokat és mindazokat lehetőségeket, amelyek alapján igénybe vehető a segély vagy nyugállományi juttatás

12

. Az orvosi nyugdíjintézet létrehozásának lehetősége sokakat foglalkoztatott, ötleteiknek, javaslataiknak, tervezeteiknek megvitatására az Orvosi Tár teremtett nyilvánosságot. Az ország orvosai egyre hevesebben sürgették egy ilyen típusú intézmény megalapítását. Az anyagi alap megteremtésében a karitatív adakozáson kívül a tudományos társaságoknak is szerepet 8 Gyurkovszky István: „Eszmék orvosi rendünk állásáról" O. T. 1843. 3. folyamat 3. köt. 22. sz. p. 514—520 9 Rechnitz János: „Az orvosi rend korviszonyairól s a reform szükségéről" O. T. 1846. 3. folyamat 10. köt. 20. sz. p. 305-313 10 Salacz P. i. m. p. 93 11 Bugát Pál: „Elagott s kiszegényedett orvosfeleink ügyében indítvány" O. T. 1840. Új folyamat 5. félév. 8. sz. p. 124-128 12 Indítvány egy Pesten fölállítandó, s Magyarországban és az ehöz köttetett melléktartományokban lakó orvosok, sebészek és gyógyszerészek, özvegyei s árváit szolgálandó segély vagy nyugpénzi intézetről" O. T. 1842. 3. folyam 2. köt. 24. sz. p. 373-384; O. T. 1842. 25. sz. p. 385-397