Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Vida Mária: Török József orvos és természettudós (1813—1894) halálának centenáriumára

1843-ban levelező tagjává, 1843. október 13-án az orvosi kar és a budapesti Orvosegyesület rendes tagja, végül 1845-ben a Természettudományi Társulat másodtitkára lett. 1843. augusztus l-jén sebészdoktorrá is avatták. Joggal pályázhatta meg az orvosi kar törvényszéki orvostan tanszéki állását, majd — mivel ezt Rupp N. János nyerte el — Stáhly Ignác felkérésére a diaetetika rendkívüli tanszékét. A Helytartótanács katolikus szellemű igénye miatt azonban a református Török József nem nyerte el egyik katedrát sem. Ezután fogadta el 1847-ben a debreceni református főiskola meghívását a vegytan, növény- ásványtan tanári címére, amely hivatás végérvényesnek bizonyult. Kis megszakítást jelentett az 1848/49-es szabadságharc alatt betöltött feladat: 1849-ben két honvédkórház főorvosa (január 1—április 30.), majd Szemere Bertalan belügyminiszter miniszteri tanácsossá nevezte ki az egészségügyi osztályhoz (főnöke: Bugát Pál). A világosi fegyverletétel után visszatért Debrecenbe, ahol az akkor megszervezett törvényszéki orvostan és közegészségtan „tanszékének" vezetését bízták rá. Az orvosi praxist élete végéig folytathatta, mivel a főiskolai kórház tanuló ifjúságának gyógykezelését évtizedekig látta el. Tanári pályája 40. évfordulóján királyi tanácsosi címet, orvosi diplomája 50 éves jubileumán az orvosi kartól díszoklevelet kapott. A debreceni „remeteség" kényszerhelyzetének köszönheti elért alapvető jelentőségű tudományos eredményeit, a kémia középiskolai oktatásának embertannal való bővítését, ez utóbbi elsőként a debreceni kollégium tantervében realizálódott. Lehetséges, hogy ha az akkor kezdetleges felszereléssel rendelkező orvosi karon marad középszerű teljesítményre kényszerül. így viszont Debrecenben lehetővé vált olyan új oktatási tanterv megvalósítása, amely egyedülálló volt az állami középiskolai oktatás hazai keretei közt. Programját beiktatása ünnepségén 1848. január 10-én elhangzott előadásában fogalmazta meg „A természettudományok elhanyagolásának káros következményeiről hazánkra nézve" címen. A természettudományok meghatározó szerepére külföldi tanulmányútja során felfigyelt és ezt kívánta az oktatásban, az orvosi köz- és tudományos életben tudatosítani. Ennek eszköze az Akadémia és az orvosok és természettudósok vándorgyűlései lehettek, ahol a tágabb tudományos, ill. a szűkebb szakmai körök előtt ismertethette természettudományos szemléletét. A Magyar Tudományos Akadémia tevékenységébe már egyetemi hallgatóként bekapcsolódott. Az 1830. november 17-én kinevezett első vezetőség alelnöke, Széchenyi István a Magyar Tudós Társaság címerét maga tervezte: sast itató istennőjelmondata: „Borúraderű". Az alapszabály: „Mindenekelőtt kötelessége e Társaságnak a honi nyelvet mívelni és gyarapítani." Mindemellett a 6 osztályban a nyelvtudományi, bölcseleti, történeti mellett helyet kapott a matematikai, a törvény-tudományi és a természettudományi, az utóbbi tagjai között az orvos Bugát Pál is bent volt. Értekező és kritikai lapja a Tudománytár az orvos Toldy Ferenc szerkesztésében a külföldi tudományos eredményeket ismertette, valamint a hazaiakat bírálta. Tízéves fennállása a reformkor értelmiségének liberális szellemi tájékozottságának hiteles gyűjteménye.

5 Az akadémiai jutalmak között a legjelentősebb a 200 arany értékű nagyjutalom az előző évben megjelent legjobb irodalmi vagy tudományos munkának. Néha tele-fele arányban adták ki, 1844-től pedig felváltva más-más tudományszaknak. Jutalmat kapott pl. Bölöni Farkas Sándor Utazás ÉszakAmerikában c. műve, amely 1834-ben jelent meg, hatására válaszként Táncsics Mihály „Buda-Pesti Levelek" kéziratának 5. levele Bölöniről szólt, amely a Helytartótanács véleménye alapján — „romboló nézete" miatt — nyomtatásban sohasem jelenhetett meg.

6 Az Akadémia pályázatára írta az orvostanhallgató Török József Magyarország közgazdaságilag nevezetes termékeim! c. pályaművét, melyért 5 Az Akadémia és a Kisfaludy Társaság. A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. Szerk. Pándi P. (Budapest 1965) pp. 385—387 6 Antall J. : „Közművelődés és iskolaügy Bölöni Farkas Sándor úti jegyzeteiben." Pedagógiai Szemle, 1966. 12. sz. pp. 1131—1140; Modell és valóság. 1. k. (Budapest 1994) pp. 136—152; Vida, M.: „Die Wirkung der utopistischen Stadtstheorien in Ungarn und das Gesundheitswesen." Acta Congressus Internationalis XXIVHistóriáé Artis Medicináé. 25—31 Augustini 1974. (Budapest 1976) pp 1180—1182