Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson

TANULMÁNYOK TANKÖNYV ÉS CURRICULUM A KÖZÉPKORI ORVOSI FAKULTÁSON SCHULTHEISZ EMIL Az általános egyetemtörténet nagy irodalma ellenére úgy tűnik, nem felesleges az orvosi kar jubileuma alkalmából néhány új adatot tartalmazó és bizonyos alább kifejtendő szempontokat ismertető áttekintést adni az európai középkor orvosi stúdiumairól különös tekintettel a tankönyvekre és a tananyagra. Azoknak a rövidéletű magyar egyetemeknek, melyeknek bizonyosan volt orvosi fakultása, mint Óbuda ill. valószínűleg volt orvosi kurzusa, mint az Accademia Istropolita-nak, a curriculuma — a középkori egyetemek jellegénél fogva — azonos kellett hogy legyen a jól ismert európai egyetemek curriculumaival.

1 A középkori medicina kutatása elsősorban magára az orvostanra, részben a gyakorlatra vonatkozik. Jóval kevesebbet tudunk az orvosok kiképzéséről, kisebb számú az erről szóló forrás, de kisebbnek tűnt az érdeklődés is. Az egyházi társadalom kiképzésének pontos útját jól ismerjük,

2 a jogi értelmiség tanulmányairól is teljes képünk van.

3 Az orvosok képzéséről kevés írást találunk, ezek is zömmel a tanulmányok formai elemeire utalnak. Hiányosak eddigi ismereteink a középkorban a curriculumot meghatározó, tankönyvként használt írásokat illetően. Az erre vonatkozó kutatások eredményei nem egységes szempontok szerint rendezettek. A középkori egyetemi orvosképzés ismerete nélkül pedig nehéz igazán jól megérteni a 18. századi orvosi fakultás működését, az orvosképzés fejlődését. Azok az összefüggések, melyek a megelőző századok orvosi stúdiumainak tartalmát és jellemzőit mutatják, annak a kontinuitásnak és diszkontinuitásnak a képét adják, melyek az orvosképzést tulajdonképpen — elveiben — ma is meghatározzák. Nem teljesen tisztázott maga a képzés tartalma sem. Sokat tudunk ugyan a medicináról, annak elméleteiről, mint diszciplínáról, gyógytanról: keveset ennek tanításáról.

4 Az egyetemek keletkezését, funkcióját, működéstörténetét tárgyaló monográfiák többnyire foglalkoznak a képzés tárgyával és tartalmával, noha kevésbé részletesen, mint a működéssel az organizációval és a formai elemekkel. Ez alól kivétel az artes fakultás tananyaga, melyet tantervi szempontból is többen vizsgáltak. A septem artes liberales és az orvosi tanulmányok közötti kapcsolatra vonatkozó ismeretek azonban nem teljesek. Jelentős irodalma van a teológiai és jogi stúdiumoknak, mind a stúdium célját és tartalmát, mind pedig a tananyagot és a használatos kéziratokat, könyveket, illetve azok szerzőit illetően.

5 1 Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban (Budapest, 1881); Gabriel, A.: The medieval universities of Pécs and Pozsony (Frankfurt/Main, 1969); Schultheisz E. : ,,A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig" Orvostört. Közi 51—53. (1969), pp. 1—33. 2 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon (Budapest, 1971) 3 Bónis György: A jogtudó értelmiség a középkori Nyugat- és Középeurópában (Budapest, 1972) 4 A kora- és késő középkori egyetemek általános és kultúrtörténeti irodalma jelentős, a nagyszámú forrás jól feldolgozott. Mindmáig a legjobb és legteljesebb átfogó monográfia Hastings Rashdall könyve: The University of Europe in the Middle Ages (Oxford, 1936) New ed. in three vol. Ed. Powicke, F.M. and Emden, A.B., (1987) 5 Rashdall i.m.; Mályusz E. i.m.; Bonis Gy. i.m.