Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Szende Béla: A magyar pathológia egyetemi oktatói, Arányitól napjainkig

A kórboncztan elemei. Gyakorló és törvényszéki orvosok számára Socratesi modorban tárgyalva.

1 Valóban, ez a könyv tartalmazza mindazokat a kórbonctani alapokat, amelyeket a kor gyakorló orvosainak tudni kellett. A könyv kérdések és feleletek formájában adja át a szerző ismereteit, pontokba foglalva a legfontosabb elváltozásokról szóló tudnivalókat, ezzel messze megelőzve korát és példát adva a mai szerzőknek is. Kézügyessége és rajzkészsége hozzásegítette ahhoz, hogy szemléltető eszközeit maga készítse. A szemléltetés fontosságát támasztotta alá Tájékoztatás a boncztani tárgyak rajzának ügyében c. dolgozatával.

8 Konstruktív képességére jellemző, hogy már 1847-ben, Sopronban, a Magyar Orvosok és Természetbúvárok Vili. Nagygyűlésén sorra került: „Bemutatása egy általa saját eszméje után gutaperchából készített, szétbontható, minden részekkel tökéletesen ellátott szívnek és egy szintén saját eszméje után készült gépnek, melyen a szív összehúzódása, kitágulása, a billentyűk kinyílása és bezáródásának mechanizmusa kézzel foghatólag van előállítva."

9 Sajnos ezek a készítmények elvesztek. Oktatói tevékenysége az universitas szellemében nem szorítkozott pusztán az orvostanhallgatókra. Jogász hallgatóknak törvényszéki orvostant, papnövendékeknek medicina pastoralist adott elő. Hallgatói iránti szeretetét azzal is kifejezte, hogy nyugalomba vonulása alkalmával, 1874-ben, 3000-forintnyi alapítványt tett, melynek kamataiból a legjobban fogalmazott boncjegyzőkönyv és a legsikerültebb kórszövettani készítmény előállítóját jutalmazták. Egy ilyen gyöngybetűkkel írott, részletes jegyzőkönyv található az I. Kórbonctani Intézet 1900-as jegyzőkönyv-kötetében, amelynek szerzője Genersich Margit III. éves orvostanhallgató, Genersich Antal korán elhunyt leánya volt. Meg kell még emlékeznünk Arányiról mint festőművészről és építőművészről. Szakmai rajzait, festményeit már említettük. Ezeken kívül tájképfestészettel is foglalkozott; két képe a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban található. Igen sokat foglalkozott régi épületek, műemlékek helyreállításának lehetőségével. Szorgalmazta Vajdahunyad várának restaurálását. Ennek érdekében helyszíni felmérések alapján részletes tervrajzot készített. Ez a tervrajz is a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tulajdona. Arányi működésének utolsó éveiben, 1870-től már az Egyetemen működött Scheuthauer Gusztáv, mint a kórszövettan nyilvános rendkívüli tanára, aki 1874-től átvette a Kórbonctani Intézet vezetését. Az Intézet ekkor a Mária u. 47. sz. rozzant, földszintes épületbe került, immár 2 tanársegéddel és 2 szolgával. Scheuthauer Gusztáv 1832-ben született Tőketerebesen, Zemplén megyében, 1861-ben avatták orvosdoktorrá Bécsben. Előbb második, majd első tanársegéd Rokitansky mellett, majd az élet és kórszövettan tárgyából magántanár lett. 1870-ben rövid ideig Brünnben működött mint kórboncnok, de előkelő magyarországi ismerőseinek biztatására pályázatot adott be a pesti egyetemre, ahová a kórszövettan rendkívüli tanárává ki is nevezték. Egyben a Rókus Kórház boncnoka és törvényszéki boncnok is lett. A Kórbonctani Intézetet 1874-től 1894-ig, haláláig vezette. Tudományos munkássága elsősorban a helminthologiára és a csontpathologiára terjedt ki, de számos közleménye foglalkozik a törvényszéki orvostan kérdéseivel. Mint oktató, kezdetben nyelvi nehézségekkel küzdött, de ezt ellensúlyozta a tárgy részletekbe menő, gondos ismertetése. Váratlan halála után rövid ideig korábbi helyettese, Pertik Ottó (1852—1933) vezette az Intézetet, majd 1895-ben Genersich Antal (1842—1918) nyert tanszékvezetői kinevezést, aki egyben a Szt. István Kórház kórboncnok főorvosa is volt. Genersich korábban Arányi tanársegéde és legkedvesebb tanítványa volt, aki csak azért nem kapta meg közvetlenül Arányi után a tanszéket, mert hosszabb külföldi tanulmányútja során megbetegedett, és „jóakarói" halálhírét keltették. Hazatérve már az Intézetben várományosként találta Scheuthauert, így Kolozsvárra ment, ahol 25 évig volt a kórbonctan tanára az egyetemen. 7 Arányi L. : Kórboncztan elemei. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda (Buda, 1864) 8 Arányi L. : Tájékoztatás a boncztani tárgyak rajzának ügyében. Gyógyászat, 3, 31—40 sz. (1865) 9 Arányi L.: „Bemutatása egy általa saját eszméje után gutaperchából készített, szétbontható, minden részekkel tökéletesen ellátott szívnek és egy szintén saját eszméje után készült gépnek, melyen a szív összehúzódása, kitágulása, a billentyűk kinyílása és bezáródásának mechanizmusa kézzel foghatólag van előállítva." M. Orv. és Term. Sopronban 1847-ik VIII. nagygyűlésének 1863-ban napvilágot látott munkálatai, p. 100.