Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Szabadváry Ferenc—Vámos Éva: A nagyszombati egyetem orvoskari kémikusai
mindenben változtatott a közjó emelésének érdekében. Mária Terézia felvilágosodott uralmának Magyarország számos hasznos és maradandó értékű változtatást, mondhatjuk reformot köszönhet sok területen, így különösképpen az iskolaügyben és az egészségügyben. Máig működő, akkor alapított intézmények, iskolák, főiskolák, kórházak hirdetik ezt. így a magyarországi egyetem teljessé tétele is nevéhez fűződik, azt ugyanis orvoskarral egészítette ki. Ez összefüggött a felsőoktatás általános reformjával, amely Bécsben vette kezdetét. Ennek, különösen az orvosképzésnek a holland van Swieten (1700—1772) volt a motorja, aki pályáját a leydeni egyetemen Boerhaave mellett kezdte. Vallási okokból telepedett át Bécsbe, ahol az egyetem orvoskarára nyert kinevezést. Az ottani állapotokat nagyon rossznak találta, és számos javítási indítványt terjesztett a császárnő elé, aki ennek nyomán megbízta az egész egyetem megreformálásával. Ez, különösen az orvosi karon igen eredményes volt, a fakultás hamarosan európai hírnévre tett szert. A sikeres bécsi reformokat a Habsburg birodalom más főiskoláin is be kívánták vezetni, így szükségszerűen merült fel Nagyszombatban az orvosi kar létesítésének terve, ami a jezsuita egyetemi vezetésnek nem volt túlságosan ínyére. A jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, és 1769-ben, amikor az egyetemet orvosi karral egészítették ki, az addigi érseki egyetem lényegében királyi egyetemmé alakult. A kar öt tanszékkel nyitott. Egyike volt ezeknek a kémia—botanika tanszék. E két tárgy egy professzorra ruházása akkoriban nem volt ritka más egyetemeken sem, így a bécsi egyetemen is így volt. A bécsi egyetem orvosi kara különben is igen nagy szerepet játszott a nagyszombati működésében, utóbbit jóformán gyámsága alá helyezték. Mindenben Bécshez kellett fordulnia az új fakultásnak, tanterv, tankönyv, előadások tematikája, kinevezések stb. ügyében egyaránt. Ugyanakkor korlátozták a nagyszombati diploma érvényességét. Az ott nyert diplomával ugyanis csak Magyarország területén praktizálhatott a doktor, míg a bécsi diploma az egész monarchia területén érvényes volt. Az új tanszékekre pályázatokat hirdettek. Túl nagy érdeklődés nem volt. A kémia—botanika tanszékre öten pályáztak. Bécsből érthető módon senki sem pályázott a kisvárosba, a pályázatok közül érdekes módon négy a hadseregből, katonaorvosoktól érkezett. Az egyetlen civil egy osztrák orvos, Winterl Jakab József volt, aki a bányakamara szolgálatában Selmecbányán működött bányakerületi főorvosként. Osztrák volta ellenére Winterlnek nagyon nagy és fontos szerep jutott a magyarországi kémia történetében. Winterl Eisenerzben született 1773. április 15-én, ebben a bájos stájerországi bányavároskában, ahol a híres Eisenberg (Vashegy) van. E hegy az egyik legnagyobb külszíni vasérctelep, melynek fejtését már a rómaiak megkezdték, és ez máig is folyik. Winterl Bécsben folytatta tanulmányait s szerezte orvosi oklevelét. Steyr városában kezdte orvosi praxisát, majd onnan sikerrel pályázta meg a Selmecbányára hirdetett főorvosi állást, s onnan Nagyszombatot. Itt persze még semmit sem talált, reá várt a tanszék és a hozzá kapcsolódó botanikus kert megtervezése, természetesen az előadások megtartása is. Élete folyamán háromszor kellett tanszéket és botanikus kertet terveznie és szerveznie. Az egyetemet Mária Terézia 1777-ben Budára a királyi palotába helyezte át, majd onnan II. József 1783-ban Pestre. Nagyszombatban az ún. Albertinwnban kapott helyet a kémiai tanszék. Tudjuk, hogy kémiát egy nap kivételével minden hétköznap du. 4—5 között adott elő Winterl az elsőéves orvostanhallgatóknak. A tananyag vázlata is fennmaradt: Testek megismerése, természetelmélet, földek. Az éghetetlen komponens. Sók. Fémek. Állati és növényi anyagok. Kémiai affinitás. Gyógyszeranyagok és készítésük. (Fenti adatok egy 1773-as beadványból valók, ahonnan azt is megtudjuk, hogy Winterlnek sem kemencéje, sem laboratóriuma nem volt.) Tankönyvként Boerhaave híres, de addigra már elavult „Elementa chemiae" c. művét kellett használnia, de később a bécsi fakultás megengedte neki, hogy saját szövege szerint tartsa óráit. Budán ezt a tanszéket tűzveszélyessége miatt mégsem a palotában helyezték el, hanem egy különálló épületben, Pesten az Újvilág és Hatvani (ma Semmelweis és Kossuth Lajos utca) sarkán álló kétemeletes, korábbi „megzavarodott elméjűek" házába telepítették a klinikai betegszobákkal közös épületbe. 6 6 Szabadváry F. — Szőkefalvi-Nagy Z.: A kémia története Magyarországon (Budapest, Akadémiai Kiadó 1972) p. 100—104; Szabadváry F.: Az analitikai kémia módszereinek kialakulása (Budapest, Akadémiai Kiadó 1960) p. 88—96.
