Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
12—14. század teoretikus és praktikus medicinájának oktatott ismeretanyagát. Nem nagy változtatásokkal a 15. század végéig az egyetemek előadási anyagául szolgáltak. A 13—14. században az egyetemek tananyagát mindinkább Salerno, Toledo, a 14—15. században Bologna, Montpellier és Párizs orvosi fakultásai határozták meg. Lényegbevágó különbség a 15. század közepéig a tartalomban nem volt. Bizonyos eltérés azonban megállapítható. Az eltérés részben a tanárok saját megfigyeléseiből, az általuk írott és előadott egyes kommentárokból, az előadott könyvek egyes részeinek újabb interpretálásából adódott. A tartalmi változás az incunabulumokban követhető nyomon. A kéziratok nyomtatásában lényegi hasonlóságot, de a fejlődésből következő újabb ismeretekkel való bővítésből fakadó, helyenként jelentős különbséget mutatnak. 109 Az orvosi könyvek tartalmi fejlődése a 15. században az egyetemek adta impulzusnak köszönhető. Valójában a tankönyvirodalomból eredt és nem fordítva. Ez az előző időszakra vonatkozóan is igaz. A pestis- és evacuatios traktátusok, de még a Tacuinum Sanitatis is tankönyvként ismert kéziratokra vezethetők vissza. 110 Bár a használatos tankönyveket előírták (libri formales), a praelegáló magiszter vagy doktor saját traktátusaival kiegészíthette előadásait. Még nem teljes előadási joggal rendelkező fakultásba be nem kebelezett magisztereknek (non régentes) is lehetőségük volt egy-egy resumptio vagy exertitium kapcsán nem előírt kéziratot ismertetni, nem kanonizált kommentárokat felolvasni. 111 A libri formales között nem szereplő könyvek megismerésére főként akkor nyílt alkalom, amikor a lectiones circulares kapcsán más magiszter tartott az ordinariumtól eltérő előadást. Erre akkor került sor, amikor a doctor regens távol volt. Az orvosi karon ez gyakran fordult elő, de a teológián sem volt ritka. Az illető tanár udvari, közigazgatási, diplomáciai vagy egyházi megbízatásának gyakorlása indokolta sokszor hónapokig tartó távollétét. Miután az egymást helyettesítő magiszterek, doktorok műveltsége és szakmai felkészültsége közel azonos volt, távollétük a hallgatóknak legfeljebb időveszteséget jelentett a vizsgák elhúzódása miatt. A korszak könyveire jellemző skolasztikus tendenciák didaktikus momentumai az általános tudományosság irányába mutatnak. Mint ahogy a teológiában a részismeretek, a hittételek és a spekulációk a nagy Summákhoz vezetnek, a medicina traktátusai, glosszái, szentenciái, kommentárjai ugyancsak a nagy összefoglaló munkákban a Consiliakban és a Summae medicinalesban jelennek meg. Az ezeken nevelkedett orvosok általános és szakmai műveltsége magas volt. 112 Tudásuknál fogva avantgárdé szerepet töltöttek be a tudomány közvetítésében túl a medicina határain. Ezt Gerhard Baader számos példán, így Gentile de Foliguo De divisione librorum Galeni több egymás utáni kiadásának egymással és a kéziratos példányokkal való egybevetésével mutatja be. Baader, G.: Handschrift und Inkunabel (Düsseldorf, 1969), pp. 368—369. Schultheisz, E.: ,,Colcidei seu liber de peste des Bartholomaeus Squarcialupis de Plumbino" Sudhoffs. Arch. 44 (1960), pp. 333—340. Ehhez a quaestiokból felépített kézirathoz egy antidotarium is csatlakozik. Tankönyvként és kézikönyvként egyaránt használatos volt. Szerzője zágrábi püspök és diplomata Zsigmond király udvarában. Rothmann (ed.) Alma Mater Lipsiensis (s.a.), p. 30. Altalános műveltségükre jellemző, hogy pl. a párizsi egyetemen még a 15. században is olyan elmélyült teológiai ismereteket sajátítottak el az orvosi fakultás tanulói, hogy később filozófiai-teológiai vitákon is megálltak a helyüket. V.o. Seidler, E.: Fachliteratur des Mittelalters. Hrsg. G. Keil, R., Rudolf, W., Schmitt und H.j. Vermeer. (Stuttgart, 1968) pp. 319-332.
