Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
tio", ,,coadunatio". 45 Ennek az utóbbi szóhasználatnak értelmében pl. Constantinus Africanus társszerzőséget is tulajdonít egyes esetekben önmagának. Hogy ezt miképpen érti, azt kifejti a Pantechneben ,, Nomen auctoris hic scire est utile, ut maior auctoritas libro habeatur. Est autem Constantinus Africanus auctor, quia ex multis libris coadunator". 46 Itt a ,,multis libris" mint később kiderül, ugyanazon szerző többféle azonos tartalmú kéziratának együttes, tulajdonképpen szövegkritikai fordítását jelenti. A kéziratok nagyobb részét csaknem kizárólag tisztán fordításoknak deklarálja. A Viaticum több változata is így kezdődik ,,Incipit Viaticum a Constantino in latinam translatant" és ,, Viaticum a Constantino Africano in linguam latinam translatum". 41 Ezenközben Constantinus világosan használja az ,,auctor", a ,, corrector" fogalmát, mint ahogy saját munkásságát a Liber de virtutibus simplicium medicinarum-ban egyértelműen az antikból való ,,compilatio"nak nevezi. Constantinus autoritása a 12. század közepén Salernón túlmenően már Chartres-ban is óriási. Fordításai és gyűjteményei révén az arab orvosi irodalom jelentős része válik hozzáférhetővé az olasz és francia orvosi fakultások számára; és melyik jelentős európai orvosi iskola az, a magyart is beleértve, mely nem e kettőnek folytatója? Constantinus Africanus minden munkája fellelhető a következő század orvosi irodalmának legjelentősebb részében és ez involválja az arab medicina recepcióját is. Az pediglen, hogy a források közben el-eltünedeznek, nem egyszerűen csak tudományos pontatlanságot jelent — természetesen azt is — hanem gyakran a tökéletes asszimiláció jeleként, mint pozitívum értékelhető. Constantinus kézirataiban eléggé egyértelműen jelöli meg mind a fordított részt, mind — compilatio esetén — az egyéb forrásokat. Utóbbi esetben tartott igényt, mint ,,coadunator" a társszerzőségre. A későbbi leírók már távolról sem tartották be ilyen precízen a tudomány íratlan szabályait, kézirataikban keverednek az arabból, a görögből való fordítások, a compilatiok, kommentárok, valamint Constantinus eredeti munkái, amihez a 15. század számos kéziratában még olyan, Constantinus Africanusnak tulajdonított írások is csatlakoznak, melyekhez neki, ma már bizonyíthatóan semmi köze sem volt. 48 Itt a magyarázata annak, hogy már a 13. században megindult az irodalmi vita Constantinus Africanus munkásságának értékelésére. Pietro d'Abano egyenesen irodalmi tolvajlással vádolja. 49 A 15—16. században a konfúzió már teljes, bár mindig akad egy-egy szerző, aki az alapkéziratok ismeretében elismerően nyilatkozik, így a 16. században Symphorianus Camperus (1539), a kitűnő francia humanista De medicináé claris scriptoribus... c. könyvében igen tárgyilagosan írja ,,Transulit etiam antiquarum medicorum multa volumina de graeco et arabico eloquio in latinum..." 50 A vita századunk közepéig, a teljes kéziratanyag feltárásáig tartott, amikor is kiderült, nem az a baj, hogy Constantinus Africanus plagizátor lett volna, hanem inkább az, hogy fordítóként túl eredeti. Nem az általa fordított arab szerzőtől vette át a gondolatot, hogy saját szerzeményeként adja elő, hanem pont fordítva, az eredeti szöveghez fűzte fordítás közben, saját ötleteit. Ha ez tudományos szempontból vitatható eljárás is, a medicina egyetemi tanítása szempontjából kifejezetten előnyös, mert így nemcsak befögadtatott, hanem az európaival ötvözve be is olvasztatott az arab teória. Ha tehát azt a 25 tételből álló egész irodalmi gyűjteményt nézzük, amit Corpus Constantínum címen tartunk nyilván, akkor ebből 16 mű az, amelynek az arabizmus nagy kompendiumai, lényegében hiteles forrásai az asszimilálódott görög-arab medicinának. Ezek mint tankönyvek három csoportra oszthatók: Teljesen kezdők számára írott alapszövegek: Isaac Judaeus: De febribus, De urinis, De pulsu arteriarum, De diaeta. Bevezető könyvek már hala45 Az interpretatio akkori eljárását is ebből veszi, a coadunatio-val praktikusan azonos. V.o. Kristeller, P.O.: i.m. p. 11. 46 Opera Ysaac 1615. évi kiadásából, (f. 7.) 47 Viaticum 1521. évi velencei kiadása alapján. 48 Campbell, D.: Arabian medicine and its influence on the Middle Ages. 1—2 vols. (London, 1926) (Rpr. Amsterdam, 1974) vol. I. p. 97. 49 Conciliator (Venetiis 1475) f. 4. 50 Leyden, 1506. f. 11.
