Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KRÓNIKA — CHRONICLE

KRÓNIKA 139 A SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM, KÖNYVTAR ÉS LEVÉLTÁR RENDEZVÉNYEI OPHTALMOLOGIA IN NUMMIS KIÁLLÍTÁS 1993. október 26-án Ophtalmológia in nummis címmel időszaki kiállítást nyitott meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban dr. Brooser Gábor, a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem rektora. A kiállításon szereplő 170 db érem dr. Györffy István szemésztanár gyűjteményét képezi, s mintegy 50 év gyűjtőmunkájának eredménye. A magyar vonatkozású szemészeti érmek mellett igen nagy arányban találunk a gyűjteményben külföldi személyi, jutalom- és kongresszusi érmeket is. E világviszonylatban is jelentős éremanyag összegyűjtése dr. Györffy István szakmai és baráti kapcsolatainak is köszönhető, de egyben szakmai eredményeinek elismerése is. Hiszen számos olyan kül- és belföldi jutalomérmet is tartalmaz, melyekkel Györffy István szemészeti tevékenységét jutalmazták az alapítók. így például a FICK-KALT-MÜLLER jutalomérem, melyet elsőként Györffy kapott meg, vagy a Frederick William Herschel jutalomérem, melyet szintén az ő nevére véstek. A személyi érmek csoportjában 47 magyar és 54 külföldi szemész érmét láthattuk. Közülük a legkorábbiak a Schiantarelli milánói szemorvosról 1836-ban, valamint Fierens belga szemészről 1837-ben készült érmek. A kongresszusi érmek között a Nemzetközi Szemészeti Társaság 10 kongresszusáról található érem. A legkorábbi az 1899. évi utrechti kongresszus emlékét őrzi. A további 27 kongresszusi érem és jelvény Lisszabontól Maniláig, Tokiótól Gyöngyösig különféle szemészeti egyesületek és társulatok kongresszusait örökíti meg. Közöttük is unikális példány a Szemklinika gomblyukjelvénye, melyet az 1909-es Orvostudományi Világkongresszuson viseltek a rendezők. Mennyiségét és összetételét tekintve is páratlan ez a szemészeti éremgyűjtemény. Jelentősegét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1993. november első hetében Bécsben ülésező Julius Hirschberg Társaság is beiktatta programjába e budapesti kiállítás megtekintését. A Semmelweis Múzeumban dr. Györffy István, dr. Kapronczay Károly és dr. Magyar László fogadta a vendégeket. A világhírű szemészprofesszorok — a látottakon fellelkesülve — azóta számos új példánnyal gyarapították Györffy tanár úr gyűjteményét. KEGYESSÉGI ÉS FOGADALMI EMLÉKEK A GYÓGYULÁSÉRT „Orvosolj Uram, és én meggyógyulok" (Jeremiás könyve) Semmelweis Orvostörténeti Múzeum időszaki kiállítása 1994. február 10—augusztus 15. Az európai kereszténység történetében különösen fontos szerepet tölt be a különböző ereklyék, amulettek, szentképek, kegytárgyak tisztelete. A hit a különböző ereklyék és sírok csodatévő hatalmában a középkorban a védő- és segítőszentek kultuszának nagyarányú elterjedését segítette elő. Ahol a szentek közbenjáró hatalma csodálatos módon manifesztálódott, ott alakultak ki a búcsújáró szent helyek. Ezeken a helyeken különféle kultikus kegyképeket, kegyszobrokat állítottak, amelyeknek csodatévő erejéről a különböző középkori legendák történetei is beszámolnak. A vallásos tárgyú ábrázolások elsősorban kegytárgynak számítanak, és a képmágia archaikus világát tükrözik. A kegyképeknek más szentelményekkel, szakrális tulajdonságú tárgyakkal együtt óvó-, védő-, és bajelhárító erőt tulajdonítottak, a népi gyógyászatban gyakorta fordultak hozzájuk segítségül. Ennek alapjául az a gondolat szolgált, hogy a betegséget Isten próbatételül rótta volna az emberre, vagy pedig bűneinek büntetéseképpen sújtaná őt vele. A szentképeknek, kegyességi tárgyaknak kétféle típusa ismert. Az egyik a nyilvánosságnak szól (kegyképek, kegyszobrok, ereklyék stb.), a másik a magánájtatosságot szolgáló munkák összessége, amelyeket elsősorban kolostorokban állítottak elő. Ezek a különféle házioltárkák, pergamenre festett miniatúrák, metszetek, az apácamunkák különböző típusai, a búcsújáró helyekről hozott kegyességi tárgyak stb. Egy részüket amulettként is felhasználták a gonosz erőket a szent dolgok, az ereklyék, a szentképek jótékony hatásával ellensúlyozandó. A 15. század második felétől megnövekedett az igény a magánájtatosságban használatos, viszonylag olcsó képek iránt; a növekvő kegytárgykereslet egyben hozzájárult a fa- és rézmetszés technikájának elterjedéséhez is. A különféle búcsús tárgyakat és szentképecskéket elsősorban kolostorokban állították elő, majd templomokban és a különböző vallási eseményeken árusították őket. Imádságos könyvek lapjai között szívesen őrizgettek szentképeket, a paraszti házakban külön sarkot