Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

ADATTÁR — DOCUMENTATION - Szögi László: Iratok az Orvostudományi Kar önálló egyetemmé válásának történetéhez

További határozat, hogy természetesen az anatómiai és pathologiai alapismereteket minden egyes szaktárgynál a tárgyra vonatkozó részletekkel ki kell egészíteni, meg kell ismételni, mert az alsóbb évfolyamokon ezekből csak az alapismereteket szerezhették meg a hallgatók. A Kar óraszámaiból kifejezésre jutott, hogy az átfedéseket még nem sikerült teljes mértékben kiküszöbölni és ebben a félévben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy legalább 1951 szeptemberére ezek az átfedések az egyes tantárgyak között megszűnjenek. Ezért a Kar úgy határoz, hogy bizottságokat küld ki a professzorokból, hogy tantárgyaik anyagát összeegyeztetve úgy az átfedések szempontjából, mind az anyag folyamatossága szempontjából állapítsák meg programjaikat a minisztériumi előadás tervezetnek esetleges más sorrendbeni beosztásával. További határozat, hogy az egyes klinikai tárgyak tankönyvében vagy jegyzetében bevezetésszerűen legyen benne az illető tárgy anatómiai, pathologiai, élettani vonatkozásai, de ezeket a fejezeteket az illető klinikusok a szaktanárokkal, mint munkatársakkal együtt dolgozzák ki. Felmerült az új tanszék kérdése a tájanatómiai és műtéttan, és az a kívánság jutott kifejezésre, hogy ebbe a tárgyba, mint klinikai anatómia, építtessenek bele a speciális szükségletek, mint pl. a neuroanatómia és ne csak sebészeti szempontok szerepeljenek itt, hanem klinikai anatómiai szempontok is. á.l A kötelező tanulókörök és szakkörök rendszere megfelelő-e a gyakorlatban? Az ifjúság képviselőjének beszámolójából kiderült, hogy az egyes intézetekben a gyakorlatok még mindig nem megfelelőek, inkább kis előadást kapnak gyakorlatoztatás helyett. Más intézetekben viszont határozott fejlődés mutatkozik. A Kar úgy határoz, hogy bár a gyakorlati oktatás — mint az az ifjúság kritikájából is kitűnik — fejlődött, azonban még rengeteg tennivaló van. A Kar kifejezi azt a véleményt, hogy az új minisztériumba való tartozással ezen a téren fejlődés lesz észlelhető a közkórházak intenzívebb bevonásával. Megállapítja a Kar, hogy a gyakorlati oktatás hiányosságai egyrészt felszerelési, anyag és tanszemélyzeti hiányokon alapszik, másrészt komoly szervezési kérdés az intézeteken belül. Módszertani értekezletekre van szükség, a professzor komoly állásfoglalására és kidolgozott munkatervre, mely előre meghatározza, hogy mit kell elvégezni a gyakorlatok folyamán a félévben óráról-órára. Azonkívül feltétele a jó gyakorlati oktatásnak, hogy kisebb, legfeljebb 10-12-es csoportok vegyenek abban részt. Ezt az előadók, a személyzet bővítésének terve lehetővé fogja tenni. Szükséges továbbá a gyakorlati oktatás „simultan" megszervezése. e./ Valóban kisebb-e az I. éves hallgatók megterhelése, mint az előző tanévekben, és reálisan fokozódik-e a felsőbb évfolyamok hallgatóié? Miután ebben a kérdésben nem alakult ki egyöntetű álláspont, csatolom a vonatkozó jegyzőkönyvi rész másolatát: Sraub: az elsőévesek megterhelésének könnyítése valóban fennáll, ami mutatkozik a tanulmányi eredményekben is. Gömöri: A III. évfolyamnak nagyon sok panasza van, ezzel a kérdéssel foglalkozni kellene. Dékán felkéri Lapis tanulmányi osztályvezetőt, hogy ismertesse a problémát. Lapis: A III. évben valóban fennáll a túlterhelés, úgy az órák számában, mint a szigorlatok számában. (Heti 43 óra és a reform által megállapított vizsgarend.) Igen nagy követelményeket támasztanak velük szemben és a reform bizottságnak helyt kell adni annak a kérelemnek, hogy átmenetileg erre a félévre