Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Kapronczay Károly: Gondolatok a Semmelweis Orvostudományi Egyetem történetéhez (1951 — 1994)
GONDOLATOK A SOTE TÖRTÉNETÉHEZ (1951—1994)* KAPRONCZAY KÁROLY A hazánkban 1945 után lezajlott politikai küzdelmek és a polgári irányvonalat képviselő koalíciós kormányzási rendszer szétverése, a kommunista egypártrendszer megteremtése eredményezte a magyar felsőoktatás szerkezetének drasztikus átalakítását. Ennek a „demokratizálási folyamatnak" bevezetője volt, hogy 1949-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen megszüntették a hittudományi kart, és vidéki egyetemeinken is hasonló intézkedéseket tettek. Még két évig tartották fenn a tudományegyetemi szerkezetet, de 1951-ben — szakmapolitikai indokokra hivatkozva — a Minisztertanács a 27/1951/1. 28./ rendeletében az orvostudományi karokat (budapesti, pécsi, szegedi és debreceni) elválasztotta a tudományegyetemektől, és önálló egyetemenként az Egészségügyi Minisztérium felügyelete és irányítása alá helyezte. Ezzel megbontotta a hazai évszázados múltra visszatekintő felsőoktatási— egyetemi hagyományt, amely a nyugat-európai egyetemi rendszerhez idomult. Az új orvosképzési forma elsősorban a szovjet egyetemi rendszert másolta le, annak ellenére, hogy az önálló orvosegyetemi formának Európában és Amerikában is volt hagyománya. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemtől való teljes leválás három év alatt történt meg, a Budapesti Orvostudományi Egyetem 1955 őszétől háromkaros — általános orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti — önálló egyetemmé alakult. Az 1969-ben kiadott, a magyar orvosi kar alapításának 200. évfordulójára megjelentetett évkönyv az orvosi kar önállóságát úgy indokolja, hogy , ,ezzel Fodor József 1895. évi rektori beszédében felvetett javaslata valósult meg: önálló orvosképzés". Csak megjegyezni kívánjuk, hogy a múlt század utolsó évtizedében a hazai orvosképzés bővítése szükségessé tette vagy a meglevő (budapesti és kolozsvári) orvosi karokon a párhuzamos tanszékek felállítását vagy a tudományegyetemi szerkezeten belül újabb karok létesítését. Az adminisztratív jellegű intézkedés háromesztendős átmenetet igényelt, hiszen az orvosi kar és a természettudományi kar közös tanszékkel is rendelkezett, amelyek szétválasztása vagy az önálló orvosegyetemi intézet megszervezése időigényes volt. A fogorvosképzés addig is az orvosi karon belül történt, így az önálló fogorvosi kar felállítása — az anyagi vonzatoktól eltekintve — nem jelentett nagyobb gondot. A gyógyszerészképzés 1951 szeptemberéig a Tudományegyetem Természettudományi Karához tartozott, így annak átvétele az Orvostudományi Egyetemhez hosszabb tárgyalásokat és megegyezést igényelt. A gyógyszerészkar (1955) végleges megszervezése után bizonyos tárgyak tanítása továbbra is az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán történt, de a kar intézeti és tanszéki alapjai már a BOTE keretén belül épültek fel. A tudományegyetemből való kiválás — ezt már az 1960-as években is kritikaként említették — lazította a humán tárgyakkal való kapcsolatot, és a rokon természettudományokról is hasonló szemlélettel beszéltek. Az önállóság megteremtésével egyidőben viszont az egyetem klinikai betegágyszámát bekapcsolták az általános kórházi betegellátási rendszerbe, az egyes klinikákon az oktatás és a gyógyító—megelőző munka összefonódott. Ez egyfelől megterhelést jelentett az oktatói tanszemélyzetnek, másfelől — hiszen az egyetem keretén belül folyt a tudományos kutatás is — jobb körülményeket biztosított az ide került betegeknek. * A korszak egyetemtörténetének átfogó, levéltári anyagon nyugvó feldolgozása a SOTE tekintetében még nem történt meg. Kapronczay Károly rövid dolgozata ezt hivatott kötetünk számára kiegészíteni. (Főszerk. megj.)
