Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti, Tibor: Paráznák III. A bábák (befejező közlemény)
A Schram-féle gyűjteményben az általa említett 1: 133 lapon lévő Szabó Pálné, az 1: 302 lapon említett Mázsásné, vagy pl. a 2: 490 és 498 lapokon lévő gyógyítók sem voltak bábák. De ilyen jellegű és súlyú tévedést is találtunk, mint pl. az 1: 206 lapján, a 61. pörben, ahol egy hely meghatározását olvashatjuk: ,,[.. .J midőn immár az Bába Sára folyásán az által járó keresztúton mennének [...]" Az egész pörben más, bábára vonatkozó említés nincs is, s az egyértelmű, hogy a Bába Sára folyás (ér vagy patak) földrajzi helynevet jelent és nem élő személyt! Ezek után Schram pörgyűjteményében a következő 19-ben volt értékelhető bábatevékenység: 24, 32, 47, 151, 158, 193, 206, 266, 277, 328, 334, 349, 422, 469, 473, 474, 475, 476, 503. (Meg kell jegyezni, hogy az említett mindkét pörgyűjteményben még van további, kevés számú olyan pör, amelyben bábát említettek ugyan, de ezekben számunkra értékelhető bábacselekményt nem írtak le.) Ha ezekhez hozzászámítjuk még Reizner Jánosnak az 1728-as szegedi boszorkánypörét, amelyben Kökényné Nagy Anna bába szerepelt, valamint az 1744-ben tárgyalt Dóka Ágnes bába pőrét, kiderül, hogy mindösszesen 36 per az a ,,sok", amely az általunk vizsgált ezernél több boszorkánypörből, mint bábák tevékenységét leíró levéltári dokumentum szerepel. Mi lehet ennek az ellentmondásnak az oka? Részletesen a bábák boszorkánytevékenységének összefoglalójában adunk rá magyarázatot. Ugyancsak Dömötör Tekla jellemzi tudásukat: ,,A bábákat Európa nagy részében különleges tudománnyal felruházottnak tartották, hiszen az emberi élet egyik legrejtélyesebb mozzanatával, a szüléssel állnak kapcsolatban. Alig van azonban ország, ahol a bába boszorkány alakja olyan pregnánsan jelentkezne, mint a magyar nyelvterület egy részében." v A Reizner János által közölt szegedi boszorkány pörben, 1728 júniusában még a vádlott Kökényné Nagy Anna bába is így jellemezte tanult kolléganőjét: a szegedi boszorkányokkal ,,Nem jár ki a német bábaasszony, de elég babonaságot tud." 1 * A tudás megszerzésére és ezáltal a boszorkányok közé állásra egymást gyakran kényszerítették a tanulatlan parasztbábák. A Schram-féle pörgyűjteményben, 1755-ből származó kőröstarcsai büntetőpörben Nagy Annát a boszorkányok közé állásra ,..] az Tárcsái bába kit Jancsónénak hívnak [... /" rákényszerítette. Jancsóné akkor már gyakorlatilag hozzájuk tartozott. Kérdezik Nagy Annát: ,,Ezen bűbájos mesterségre ki tanított és hoP. Pap Ferenczné maga házánál Jancsónéval edgyütt^ 19 A boszorkányságra — amelynek része volt a bábatudománynak legalábbis a legfontosabb varázsló része, az ,,oldás-kötés" — megtanították a belépőt. Kelemen Mihály mint tanú, Jantsó Lászlóné bába 1756-ban zajlott pőrében így vallott. ,,[...] éczaka hóid vigán a Tóth István meg hólt Feleségét boszorkányságra úgj tanította, hogj seprütt kezében vévén maga előtt ugratta [.. ./" 20 Dömötör Tekla a tudomány átadásával kapcsolatban megjegyezte, hogy , ,Ezen a területen is összekötik a bába, a boszorkány és a prostituált alakját." 21 E negatív kép kialakításához hozzájárult a bába egyénisége is. Ugyanis, ezt a mesterséget kevesen űzték, nem volt fölkapott, ,,átlagszakma". Akik erre vállalkoztak, a közösségből valamilyen módon kirívó, többnyire deviáns személyiségek voltak, elsősorban kiöregedett kurvák, akik a szexuális élet és a ,,gyermekezes" sok-sok tulajdonságát megismerték. Erre a pályára határozott modorú, erős akaratú nők, vénlányok, özvegyek, idősek — s a vénasszony különben sem rokonszenves ebben a korban —, magányos nők vállalkoztak, akiket a családjukon kívül nehezen vett be a közösségük, valamint megesett lányok, 18 és 40 év közötti többgyermekes asszonyok. Tőlünk keletre, elmaradottabb népeknél, mint amilyenek a baskírok is voltak, a bábákat gyakran megbecsülték, az élet világra segítőit látták bennük és nem ellenséget. Torma József írta: ,,[.. .Ja sokszor szült öregasszonyok köréből kerültek ki. Minden faluban több bábaasszony is volt. Nagy tiszteletnek örvendtek." 22 17 Dömötör, 1981, p. 126 18 Reizner, 1900, p. 387 19 Schram, 1982, A 473 pör. 3: 134. 20 Schram, 1982, A 476. pör. 3: 140. 21 Dömötör, 1981, p. 128 22 Torma, 1992, p. 359
