Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Grynaeus, Tamás: Szegedi Kőrös Gáspár
A színen nem jelennek meg, de a színfalak mögött cinek és munkálkodnak Báthory István, Dobó István, Fráter György, Heltai Gáspár, Méliusz Juhász Péter, Stockei Lénárt, Sylvester János, Tinódi Sebestyén, Zrínyi Miklós (a szigetvári) — hogy csak a jelentősebbeket említsük. * Az itáliai egyetemeken tanult Nádasdy Tamás pályája gyorsan igen magasra, egészen a nádorispánságig ível. Szinte hihetetlen, hogy ennek az eredményes életű, művelt, melegszívű, jó humorú, felvilágosult, toleráns, tág látókörű (a jelzőket tovább lehetne még szaporítani!) főúrnak országos, hadi-, és családi gondjai mellett, jó gazdaként mi mindenre kiterjedt figyelme. Levelezéséből kiderül, hogy figyelemmel kísérte, kezében tartotta és művelt 33 főemberei útján irányította a mezőgazdasági munkákat, kertjei gondozását és fejlesztését, a Sárvárott, Lékán folyó építkezéseket, az évszakok megszabta feladatokat a halastavaknál, pincékben, vásárokban; a takarmány és gyógyfűgyűjtést. 34 stb. Eletét és munkásságát legtömörebben a lékai plébánia templom kriptájában lévő szarkofágjának felirata foglalja össze: III. D. Thomae Nádasdio, summa ingenio, singulari virtute, complurium linguarum peritissimo, pace belloque clarissimo, in Italia optimarum artium studiis imbuto, indeque cum Cardinfale] Caietano Budám reversa. Regi Hungáriáé Ludovico a Secretis, ac post eins fata, varia vicissitudine acto. Primo, auspiciis melioribus, Budensi Praefecto, mox urbe Buda militum inconstantia Turcis dedita, Solytnani potentiel in Joannis Regis arbitrium redacto, iterim patriae restituto. Sacratissimi et potentissimi Rom. Hun. Boh. Sclav. Dalin. Croat. Regis ac Imp. Ferdinandi I. Consiliar. primum Tavern. Reg. Magist, mox Dahn. Sclav, et Croat. Bono Deinde Judici Curiae, statim Supremo Generali Capitaneo, postremo Palatino regni, ac pro — regi optima, fidelissimo, consilio, armisque Turcarum profligatori, patriae illustratori Coniunx moestissime Ursula Canisa moerens posuit. Obiit Anno Domini M.D.L. XII. Quarto Nonas Junius, aetatis suae LXIV. Kanizsay Orsolya nem volt méltatlan élete párja. Ha csak „az doktor" leveleiből ismernők, sokféle, keserves betegséggel megvert, azokkal túl sokat foglalkozó, elhanyagolt, unatkozó főrangú asszony képe rajzolódnék elénk. Férjének — kit mindig magáz és „kegyelmedének titulál — meg más hozzátartozóinak írott leveleiből azonban egészen más: intelligens, gazdag érzelemvilágú, s testi gyöngesége ellenére a Nádasdy-birodalom gyeplőjét szorosan kezében tartó, igazi, tiszteletre méltó nagyasszony képe bontakozik ki. Mert ne feledjük: a hűséges és jól megválogatott munkatársak (Perneszith, Sárkány, Sennyey) mellett az ő vállán nyugodott nemcsak a Nádasdy-uradalom minden gondja, teendője, hanem a „végek" sorsa is. 36 E végvári harcok idején, 1559-ben Pozsonyból írta Nádasdy Tamás „szerelmes Orsikájának": 33 1. pl. Perneszith György könyvtáráról Kovács S. I. tanulmányát! ,4 Takáts, Rajzok . . . III.. 114. 35 „Méltóságos Nádasdy Tamás úrnak [állíttatott]. Nagy tehetségű, rendkívül erényes, több nyelvben járatos, békében és háborúban híres férfiú volt. Itáliában töltekezett a legkiválóbb tudományokkal, onnan Kajetan bíborossal együtt Budára visszatérve Lajosnak, Magyarország királyának volt titkára, kinek végzete után változatos sors űzte. Először— még jobb kilátásokkal — Buáa Elöljárója, mikor azonban Buda városát a katonák állhatatlansága török kézre juttatta, Szulejmán hatalma, onnan pedig János király uralma alá került, majd ismét hazájának visszaadatott. I. Ferdinánd, a szent és hatalmas római, magyar, cseh, szlavón, dalmát, horvát király és császár eléflyb tanácsoséinak, a Királyi Felség tárnokmesterének, majd Dalmácia, Szlavónia és Horvátország bánjának, azután uávarbírájának, csakhamar általános főkapitányának, végül az. ország nádorának tette. A király legjobb és leghűségesebb embere volt, tanácsával és fegyvereivel elűzte a törököket, a hazát fényre derítette. Őnéki állította megszomorodott szívvel gyászoló hitvestársa, Kanizsay Orsolya. Elhunyt az. Úrnak 1562. esztendejében, július 2-án, életének 64. évében." Közli: Podhradczky, i.m. 36 Nem ok nélkül panaszkodik Gáspár doktor Nádasdynak, hogy Orsolya asszony levelek írása miatt későn fekszik 163].
