Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Szabó, Tibor: Szegedi Kőrös Gáspár a páduai egyetemen

duába, ahol a velencei dogé pártfogása alatt telepedtek meg. Jogot, bölcseletet és retorikát tanultak. Két nevelővel (Gyalui Torda Zsigmond és Paulinus Péter, a későbbi esztergomi kanonok) és tizenegy szolgaszemélyzettel érkeztek. Wárdai Pál esztergomi érsek 125 arannyal támogatta őket, Kecheti Márton veszprémi püspök páduai könyvtárát ajándékozta nekik. 1551-ben Sinczler Ferenc és Bécsi (Viner) Tamás lett a fiúk nevelője. Nagy társasági életet éltek, olyan tanárok is vendégeik voltak, akiknek előadásait nem hallgatták. így került Gáspár is bensőséges kapcsolatba az egyetem híres orvostanárával, Fracantianival. Révay Ferenc levelivel kereste fel a professzorokat és ajándékokkal is kedveskedett nekik: Bonamicusnak régi érmeket, Mantuai Marconák és Montagna Filippusmk ezüst sarkantyút küldött. [Fraknói Vilmos 1873., 31.] A 16 tagból (2 nevelő, 3 Révay-fíú, 11 szolgaszemélyzet) álló „Révay-kolónia" nagy társasági élete olyan költségeket igényelt, ami a dúsgazdag Révaynak is jelentős volt. Erre utalnak Gyalui Torda Zsigmondnak írt levelei. Midőn Wárdai Tamás prímás 1549-ben meghalt, tőle további hozzájárulást nem kaphattak. Oláh Miklós érsek a protestáns Révay Ferenc segélykérésére azt válaszolta, hogy fiai közül egyetkettőt hívjon haza. A pénzhiány más magyardiáknál is nehézségeket jelentett. A 15. században Ferrarában tanuló Wárdai-fiúk sokat panaszkodtak a drágaság miatt, a Páduában tanuló Verancsics Faustusra pedig nagybátyja, Verancsics Antal érsek 1568—72. között annyit költött, hogy további segítésre nem vállalkozott. Bornemissza Pál nyitrai püspök Bolognában tanuló pártfogoltjára, Posgay Zsigmondra. 1577-ben írt végrendelete szerint kétezer magyar forintot költött. [Veress Endre 1941. XXI.] A Révay-fiúknál szerényebben költekező padovai magyar tanulók ellátási és egyéb költségeire nézve egyedülálló értékű az a számadáskönyv, amely tájékoztat egy magyar diák padovai életéről, mindennapos kiadásairól, a pontos árak bejegyzésével, amint azokat a diák szolgája napról napra bevezette. [Fontes Rerum Hungaricarum. Tom. I. 164—168]. A költekező életmódot magyarázza az a körülmény is, hogy velük azonos időszakban olyan fiatalok látogatták a páduai egyetemet, mint Báthory István (1549—1553), a későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király, aki 1574 nyarán innen hívta udvarába Nicolo Brucellát, aki vele ment Lengyelországba is, és haláláig vele maradt, mint orvosa. Páduában tanult Draskovich György (1551—1553), a későbbi püspök és kalocsai érsek, Wárdai Tamás (1546—1549), 1551-től túróci prépost. Gyulai Farkas (1536), aki zágrábi püspök lett, és midőn 1549-ben kinevezték, páduai tanulásáról egy üdvözlő beszéd dicsérőleg szólt, Verancsics Antal egri püspök, Bakócz. Tamás zágrábi prépost, Kecheti Márton veszprémi püspök. 1550 végén juthatott Padovába Dudith András Veronából, ahova nagybátyja, Dudith Ágoston váci püspök küldte. Kőrös Gáspár után végzett Padovában Balsaráti Vitus János, aki 1560-ban Perényi Gábor országbíró udvari orvosa, a sárospataki iskola helyettes igazgatója lett. Purkircher György 1561—63-ban tanult Padovában, és 1566-ban Pozsonyban lett gyakorló orvos, az 1563-ban meghalt Kőrös Gáspár utóda. Padovában avatták orvosdoktorrá Hunyadi Ferencet is, aki 1586-ig Báthory István udvari orvosa volt. A doktorrá avatás legalább 5—6 évi szorgalmas tanulást feltételezett, ami pénzzel és olykor hónapokon át tartó nélkülözéssel járt. Ez nem adatott meg pártfogó nélkül minden magyar tanulónak. A sok pénzbe kerülő doktori cím megszerzése ezeknél többször az anyagi lehetőségektől fügött. Maga az avatás nagy ünnepséggel ment végbe. A jelölt 15 arany befizetése és ünnepélyes nyilvános vizsgálat után esküt tett, hogy a collegiumnak ellent nem mond, hamis tanokat nem terjeszt, a szegényeket ingyen gyógykezeli, a betegeket a gyónásra figyelmezteti, a gyógyszerészekkel csalárd összeköttetésbe nem lép, magzatot el nem hajt, mérgeket nem rendel. Az akadémiai méltóság jelvényei voltak: egy zárt, majd nyitott könyv, arany gyűrű, babérkoszorú, csók és atyai áldás a rektor részéről, melyek által a promoveált jogot nyert bárhol mint orvos működni. [Haeser, Heinrich 1882. I. 828—831.] A jelvények átvételét és a felavatást az új doktor rövid beszéddel köszönte meg. A nyilvános felavatási ünnepség elmaradhatatlan volt, mert nélküle a jelölt nem használhatta doktori címét, és nem adhatott elő egyetemeken. Ezt külsőleg is kifejezésre juttatták a módosabbak a felavatást követő lovas körmenettel és díszes lakomákkal. Ezek legpompásabbak voltak jogi doktorok avatásánál, míg az orvosi avatások szerényebben történtek. A promotio szertartása költséges volt, ezért csak a vagyonosabb, vagy főurak, városok, egyház támogatásával rendelkező fiatalok tudták megfizetni. Feltehetően ez volt az oka annak is, hogy a padovai