Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis

Legtöbb esetben azonban, elsősorban ha a 16—17. századot nézzük, főleg a protestáns szerzőknél ott van — hol nyíltan, hol csak zárójelben — a „de" vagy a „csak". így aztán nem ok nélkül vádolták eleinte a katolikusok a protestánsokat, hogy ők „fanatizmusuk" miatt nem élnek az egyetlen hatásos védekezéssel, a futással. „így azután a protestánsok is — állapítja meg Vekerdi László — mindig beleszőtték fejtegetéseikbe a predesztináció-tan helyes értelmezését, s a pestistől való futás témája hosszadalmas teológiai fejtegetésekre vezetett. Az északi városok luteránusai — mint a német szerzők egyebütt is — a futást ajánlják, ha a hivatalbéli kötelesség megengedi."

511 Ezzel egybehangzóan vélekedik a menekülésről Weber János Amttletuma: „élhetünk mi-is ama Demosthenes mondásával, mellyel él maga elfutását mentegeié: Vir fugiens pestem denuo Patriae sendet. Az ember, melly a Pestis előtt el-ment volt, visszajöhet, s ismét szolgálhat hazájának.

54 (De ennek szerzője is evangélikus.) A 16. században a protestantizmus előretörésével a pestist a református szerzők nemegyszer Isten büntetésének, ostorának vélték; „amikor a pestis közönséges ostor és kiszabott halál a nép vétkeinek büntetésére, akkor elkerülni, és előle elmenekülni nem lehet. .."„... akiknek itt az ideje azoknak lehetetlen gyógyszerrel elkerülni a halált, a pestist" — szögezték le 1562-ben a reformátusok a debreceni-egervölgyi hitvallásban.

55 A konzervatívabb felfogást képviselő — a pestis esetében azonban reálisabban vélekedő — lutheránusokkal szemben 1564-ben Méliusz Juhász. Péter védekező iratot adott ki, de ebben is megmaradt hitvallásában, így a pestisről alkotott véleményében is.

56 A Herbárium-író Méliusszal szemben Balsaráti Vitus János,evangélikus orvos doktor azt vallotta, hogy a betegséget a fertőzött levegő terjeszti és ennek megfelelően különböző gyógyszereket javasolt.

57 De nem szabad Ritoókné Szalay Ágnes találó megállapítását sem figyelmen kívül hagyni: „Hová is futhatott volna Méliusz kerítetlen városából az a nép, amely a török torkában amúgy is megszokta már az állandó életveszélyt. "

5S A pestis előli menekülést teológiai okból ellenző véleménynek összefoglalója, s mondhatnánk szinte utolsó komoly, mégis a realitás talaján álló hirdetője Komáromi Csipkés György 1664-ben megjelent prédikációgyűjteménye, a Pestis pestise. Az ellenzés igazi okát így foglalja össze: „Haszontalan fáradtság és héjában való imide amoda való bujdosás, futás, szaladás, kavargás által való kerülése . . . Micsoda hely hát az ahová ezelől magát ember elvonhatná?

59 De Komáromi Csipkés ugyanakkor nem tiltja, sőt kimondottan ajánlja az orvosságok használatát, s a bizonytalan menekülés ellen beszélve akaratlanul is a betegség széthurcolása, elterjesztése ellen emel szót.

60 Összegzőnek is mondhatjuk Pápai Páriz Ferencnek a pestis-szakirodalomban azóta sokat idézett megállapítását: „Szabadé a pestistől futni? — nem felelhetni egyebet, hanem: németnek szabad, de nem magyarnak, mert amannak is szép rendtartása és szokott uzusa vagyon. " Ez azonban arra vonatkozik, hogy csak „ugy kell. . . magunkat a dögtéíl óvnunk, hogy azonban Isten s felebarátunk ellen ne vétsünk.'*

1 A továbbiakban pedig azt írja, hogy „kiknek módjok vagyon benne, miért ne mehetnének egy helyből s jószágból másba, tisztábba a dög előtt?" „Bolondság ott nem futni, ahol idő s alkalmatosság vgyon a futásra."

62 Majd az előző példákra, idézetekre ő is visszautal, a menekülés kivihetőségének nehézségeire utalva: „Aki pedig elmegyen a dög előtt, ugyan messze menjen mindjárt, mihelyt hallja, 53 Uo. 465. 54 Weber: Amuletum. Idézi Vekerdi L., 466. 55 Ritoókné Szalay Á., 29. 56 Uo. 57 Uo. 30. 58 Uo. 59 Bolyki. 88. 60 Uo., a tanulmány elején. Komáromi Csipkésre hivatkozik, idézi, mint a kérdés teológiai megfogalmazóját Ritoókné Szalay Á. is, 30. 61 Pápai Páriz: Pcix Corporis, 330. 62 Uo. 330—331.