Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis

Természeti csapások is nehezítették helyzetüket: szárazság, sáskajárás, mígnem a bajt betetőzte az Erdélyben már 1708-ban kezdődő, s ezen a területen 1709 október-novemberétől pusztító járvány.

5 Tordai Szaniszló Zsigmond, aki korábban Torda város főbírája volt, majd 1705-ben Torockón a fegyvergyártás irányítója, szintén követte az unitárius tordaiakkal fejedelmét Magyarországra.

6 Naplója ennek a hosszú magyarországi bujdosásnak csaknem egyedülálló forrása, melyből megismerhetjük az. egyes emberek helyzetét, nehézségeit, végül azt a tragédiát, amit a pestis jelentett. * 1709. „A szerencsétlenség betetőzésére — ahogy Rákóczi az Emlékiratokban írja — tavasszal a pestis kezdett jelentkezni a török határon, a nép közt elterjedt hírek szerint egy csongrádi lány egy csomag kenderrel innen hurcolta be Csongrád városába, és így kezdődött nálunk a járvány."

1 Szaniszló Zsigmond még Huszton hallotta (1709. október 15—26. között), hogy Erdélyben is „szerfelett való pestis grassál, kivált az Küküllő mellett". (161. I.)

8 1710-ben például "Kolozsvárott harmadnap alatt 180 ember döglött meg. Elannyéra grassál, hogy az utcán járó ember feldől s meg hal. Magyarországon Kecskeméten. Kőrösön, Debrecenben, Nyíregyházán és a Tisza mellett sokan pusztulnak el pestisben, és „Ajakon régen halogatnak". (161. I.)

10 (Ajak Szabolcs megyében, Kisvárdától délre fekszik.) Kecskemétre még 1709 áprilisában érkezett a pestis. E hó 28-án kelt levelében számol be Bercsényi erről a fejedelemnek: „ . . . már Kecskemétre érkezett az pestis; az mint írják, 60 házot zártak el már. Valóban megütköztem rajta: nem lehet megtiltani Kecskemétet csak az abáért is, — abával ha pestist hoznak az hadak közé, igen rosz lesz. írtam ugyan, hogy vigyázzanak; talám Károli Uram is tészen rendelést az iránt. "" 1709 novemberének végén „Kezdettek halni az pestisben Patrohón is" — Szaniszló szálláshelyén. (162. 1.) (=Pátroha, Szabolcs m.) Minden hónapot ilyen bejegyzések zárnak: „Szerteszéllyel igen holtak az dögben" (165. 1. 1710. január), „ . . . az pestis igen grassál." (170—171. 1.) A pestis miatt maga a fejedelem is nagy gondban van, hiszen 1710 májusában „az pestis az varoson [Munkácson, K. D.] kezd quartélyt keresni", ahogy Rákóczi írja Károlyinak, s igen megijedtek, s alig várja, hogy kiszabadulhasson a pestises helyről.

12 S bizony nem csoda, ha Rákóczi katonái fokozott csüggedését látja a pestis miatt is egyre nyomasztóbb helyzetben. Elkeseredve, igen erős szavakkal ír katonái kétszínűségéről, megbízhatatlanságáról: Egyre többet lát „le sütött füle farkú embereket suttogva sétálni", „de noha igirem az passust," — panaszkodik —, , „senki sem akar kérni s inkáb hitetlenné lesz az atkozot kurvannya, ha mennyen, kevésbe levén úgyis nagy biz.odalmom, kétségem, senkiben nem sokat csalattatom meg, mert nemellyeknek az szükség viszen reá, hogy hidgyek. "

I3 Megbízhatatlan katonák, dühöngő járvány. Ez a valóság. A pestistől mindenki retteg. Szörnyű tragédia, mely azonban még a 17—18. században igen gyakori volt. Árva Bethlen Kata Erdélyét is megtizedelte olykor a szörnyű betegség.

14 Mégis az utolsó, igazán nagy méreteket öltő pestisjárvány talán ez az 1708—1709/1709—1711 közötti volt. A pestis ellen megpróbáltak védekezni. Rákóczi már 1708 júniusában értesülést szerez arról, hogy Aradon szórványos pestisgyanús megbetegedés fordul elő, ezért még e hónap 30-án elrendelte a gyanús 5 Minderről uo. a konfliktusok és egyéb nehézségek c. fejezet, 391—396. 6 Életéről 1. részletesebben uo. 399—401. 7 R. F. Vall. Emi. 389. K Szaniszló 161. (A továbbiakban a Szaniszló Zsigmond naplójából vett részeket általában az idézet után zárójelben írt lapszámmal jelzem. K. D.). Idézi Thaly 26. sz. és Wertner 61. 11 Apor verses 39 és Apor prózai 152, 154. 10 1709. nov. 15., Szaniszló 161. Idézi még Thaly uo. és Wertner uo. 11 Arch. R. I. oszt. 6., 186. 12 Rákóczi Károlyinak. Munkács, 1710. máj. 18. Arch. R. I. 12., 499. 13 Rákóczi Károlyinak. Jászberény, febr. 27., uo. 500. 14 Bethlen Kata önéletírása 1. köt. § XLI. (25). !.-§ XLVII. (28).