Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Szabó, Tibor: Szegedi Kőrös Gáspár a páduai egyetemen
uniciim, Patauy D. D. XXXXVIIII. Chens tui amantissimus et ohseruantissimus Sigismundus Torda Gelous". [Fraknói Vilmos 1873., 89). A levél bizonyítja, hogy Kőrös Gáspár 1549-ben már több éve egyetemi hallgató volt Padovában, hiszen „medicus"-ként említi, a levélírás időpontjában pedig Kréta szigetén tartózkodott. Kréta már 1210-ben Velence tartománya lett, és Candiának nevezték, tehát a „Görögország" meghatározás már nem helytálló. Ezért hibás Magyary-Kossa [MOE I. 243—244] azon megállapítása, hogy „Görögországban is megfordult ", sőt Gregoriancz Pál győri püspök 1560. november 28-án kelt levele szerint Gáspár doktor „Itáliában és Görögországban" végezte volna tanulmányai. Oláh Miklós érsek 1556. május 12-én Pozsony városának írt ajánló levelében jóakaratú, segítő túlzással már arról írt, hogy „Görögországban, ahol sok éven át élt, mindmáig sok város, község és falu nagyon dicséri őt az orvoslásban való kiváló jártasságáért". Bencze József [1959., 811 szerint „majdnem fél esztendeit Athénban is töltött". Feltételezésünk szerint a már félig kész medikus Kréta szigetén a görög empirikus gyógyászok mellett orvoslással is foglalkozott, melynek alapja anyagi szükség, de szakmai érdeklődés is lehetett. Orvosi gyakorlatával foglalkozó tanulmányunkban nem egy olyan gyógyító eljárását mutatjuk be, mely a görög sebészekéhez kapcsolódik. Minthogy a 16. századi Itáliában Bologna után a páduai egyetemet látogatták leggyakrabban magyar fiatalok, a páduai időszak meghatározó volt Kőrös Gáspár emberi kapcsolataira, képzettségére, további életére, érdemes felidézni azt a környezetet, amelyben tanult. A padovai egyetem úgy keletkezett, hogy 1222 nyarán elégedetlen tanulók néhány tanárukkal átjöttek Bolognából, és itt folytatták félbemaradt tanulmányaikat. Végleges szervezetét csak 1260-ban nyerte el. Az orvosi oktatás csak 1399 tavaszán indult, vagyis akkor egészült ki az Universitas Juristarum fakultása az Universitas Artistarum (orvosi) karával, hogy az 1363 óta beindult teológiai oktatással az egyetem teljessé váljék. 1405-ben Padova és tartománya a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került. Az egyetem 16. századi virágzása annak köszönhető, hogy 1493-ban megkapta jelenlegi épületét, mely későbbi hozzáépítésekkel a 16. század derekán nyerte el a mai díszes, monumentális alakját. Bár Kőrös Gáspárral kapcsolatban kevés közvetlen padovai adatunk van, ez az újkor eleji felsőfokú intézmény, melyet nemcsak írott forrásokból [Favaro, Antonio 1922. —Brugi, Biagio 1905. — Veress Endre 1915. — Veress Endre 1941. — Itáliai útikönyvek. Bp.] ismerünk, de amely épületegyüttesben az évszázadok viharai, a világháborús bombakárosodások sem tettek komoly kárt. Az egyetem régi boncterme ma is épen áll. Ebben a boncteremben alkotta meg Andreas Vesalius a modern bonctan alapvető művét, a „Fabricá"-t. Ebben a boncteremben végezte vizsgálatait a vérkeringés felfedezője, W. Harvey is. Épen maradt korunkra a hírneves padovai egyetem aulája is, amelyben az olasz és külföldi (főleg német) hallgatók mellett nagy számú magyar is nyert képesítést. Az aula falán az egyetem diákságának életében nagyobb szerepet játszók címerpajzsai között sok magyaré is található. A Prato della Valle parkban amfiteátrumszerű kiképzésű ovális alakban állnak a legkiválóbb diákok szobrai, köztük Báthory Istváné. Különteremben kegyelettel őrzik annak a negyven kiváló tudósnak, kiemelkedő államférfinak szinte emernagyságú falfestményét, akiknek tevékenysége dicsőséget szerzett az egyetemnek. Ebben a Sala dei Quaderniben három magyar is szerepel: Jannus Pannonius, Stephanas Báthory és Johannes Sambucus. Az arcképek a régi egyetemi előadói pulpitus mögött vannak, ahonnan tanított Galileo Galilei, mint padovai egyetemi tanár. A beirakozott új hallgatóval szemben az egyetem nem állított különösebb követelményt, csupán 14 évnél nem lehetett fiatalabb. Az eskütétel és a különböző díjak lefizetése után kezdhette meg tanulmányait az előkészítő facultason. A facultas artium a középkori egyetemek előkészítő fakultása, ahol egyrészt a hét szabad művészet (septem artes liberales) tantárgyait oktatták magasabb szinten, másrészt Arisztotelész bölcseleti műveit tanulmányozták. Sikeres elvégzése után lehetett csak a tulajdonképpeni egyetemi fakultásokra (teológia, jog, orvostudomány) bejutni. A kibővített tartalmú facultas artium (bölcsészkar) csak a 19. században vált a többivel egyenlő rangú fakultássá. Ezért teljesen hamisak Szmollény és mások megállapításai Kőrös Gáspár doktori címével kapcsolatosan. A „művészetek doktora" nem lehetett Gáspár doktor, „tudor" meg egyáltalán nem, mert a „tudor" 18. századi nyelvújítási
