Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Grynaeus, Tamás: Szegedi Kőrös Gáspár

küldetésekről nem sokat tudunk, egyes leveleinek nehezen kihüvelyezhető részei valószínűleg rejtett értelmű tudósítások. Természetesen a fiúgyermek megszületése után az ő óvása, szükség szerinti kezelése lett Gáspár doktor elsőrendű feladata. A gyermek ótvaráról, ágyéki mirigyéről, fogzásáról nemcsak Fraxinus"

5 és Sárkány, hanem az édesanya leveleiben is bőségesen olvashatunk. Anya és gyermekén kívül a nádor és nővére (Majláthné, Nádasdy Anna"

6

) a távolabbi rokonság (Erdődy [45, 46, 102/a], Balassa [112, 116|), valamint kora számos főrangú emberének és főpapjának (Révay [116], Csáky [80], Csórom [67, 112], Batthyány [67, 78, 79]) s végül a Nádasdy-uradalom munkatársainak (Perneszith, Sárkány, Paksi, a dajka stb.) kezelése mind-mind az ő gondja volt (1. fentebb, a mozgásterületéről írottakat). 1555. január 16.-i levelében említi [79], hogy a hozzá fordulóknak ingyenes tanáccsal szolgált, ami egyértelműen arra utal, hogy személyválogatás és ellenszolgáltatás nélkül mindenkin készségesen segített, nemcsak a főrangúakat orvosolta. Fraxinus a jelzett területen sokat és gyorsan mozgott. 1554-ben úrnőjével együtt tett útja megpróbáltatásait jó humorral írta le [54]. A „végvidéki orvos" közlekedési biztonságára éles fényt vet 1557. szeptember lO.-i levele, melyben urát értesíti, hogy készséggel elmegy a püspök gyógykezelésére Sümegre („a régi barát életéért minden kockázatot vállalni kell"), de csak akkor, ha előbb kezes levelet kap: „ha véletlen sors folytán a törökök kezébe esnék, a Főt is z.tel endő püspök köteles engem saját költségén egy hónap időtartamán belül kiszabadítani a fogságból" [142]. Más alkalommal kis híján el is fogták Hamzsa bég törökjei, Paxi úrral együtt. „Másnap visszatértem Pozsonyba, de még most is remegek, ha eszembe jut, milyen veszélybe voltunk" [142]. Ilyen lehetett az orvosi működés a végeken! IV Fraxinus jogi helyzetét pontosan nem ismerjük. Sárvári munkássága kezdetén írott levele (1554. március 9.) arra utal, hogy csupán szóbeli egyezség született Nádasdy Tamás és őközötte, s ezt mindketten elégségesnek tartották: „Ami a köztünk lévő megegyezést illeti, sohasem akartam semmi egyebet az Őnagysága által adott szónál. Szükséges ugyanis, hogy az ember, míg csak él, higgyen a másiknak. Ezért semmi kétségem nincsen az egymással kötött megegyezés felől. . ." [53]. 1554. november 26-i [ 72 ] leveléből kiderül, hogy egyezségük az év végéig szólt, s nyilván évenként, ismételten megújították, mert 1556. elején újra említi: „éves szerződésem csaknem a végére jár. .. elhatározásom, hogy véget akarok vetni az. udvari életnek" [106]. Annyi biztos, hogy minden hullámzás és vihar ellenére Nádasdy Tamás familiárisai"

7 között is megkülönböztetett helyzete volt. Jól látható ez abból is, hogy Lékán a jegyzőket kitessékelve azok volt szobájában rendezkedett be, munkája elsőbbrendű és fontosabb voltát hangsúlyozva [56]. Helyzetét, megbecsülését az a baráti viszony is jellemzi, mely a Nádasdy-uradalom főbb embereihez fűzte. Itt elsősorban Perneszith Györgyöt kell említenünk („kedves atyám és uram", „kiváló György úr", „Perneszith atyánk" [51, 52, 57, 59, 78, 131, 132]), kinek betegségében — minden bizonnyal vesekövei voltak — kezelőorvosa is volt, könyvtárát használhatta. Barátságuk oly erős lehetett, hogy az a — Perneszith származására utaló, a „tót" (itt „szláv, szlavón"; vö. Tótország=Szlavónia) és a latin „totus" közötti — gúnyos szójátékot [43], betegségére célzó élcelődést is elbírta [59]. Sárkány Antalról fentebb már volt szó, a levelekben Sennyei Ferenc,"

8 Paksi János,"

9 Kövér Márton és „a kiNádasdy Ferenc betegségei: bőrbetegsége (ótvar?!): [104, 106, 108, 109, 156], lágyéki kelése [112. 113, 114], fogzása [127], köhögés [191], hideglelés [214, 215, 216, 222]. A Károlyi, Szalay közölte levelekben „Asszonyom"-ként említtetik 1545—1557 között: p. 75, 100; a Fraxinus levelekben: [137. 139, 140] Erről 1. Takáts S. 1982, 155 és egyéb munkáiban is, passim. M. Tört. Tár 1911. 105 (XII.) uo. 1910, 517. (XI.). A levelekben „Paxi".