Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Grynaeus, Tamás: Szegedi Kőrös Gáspár

Elképzelhető Gáspár doktor optimizmussal és magabiztossággal vállalt feladatának súlyossága és kényessége. Bizonyára nem ok nélkül írta: „inkább legyen tíz férfi betegem, mint hogy egy beteg nőt kelljen kezelnem" [89] Nyugodtan mondhatjuk, hogy feladatát mintaszerűen, etikusan [51] és eredményesen oldotta meg. Valóságban azonban nem volt ez egyértelmű, gyors diadalút. Érdemes leveleiből nyomon kísérni bizakodása, elcsüggedése, Nádasdy Tamáshoz fűződő barátságának hőfokingadozásai, „repedései": a kezelés hirtelen megszakítása (Nádasdy tilalma miatt?), majd újrakezdése, s ezekkel párhuzamos távozásimaradási szándékának időbeli alakulását: 1553. október 18-án nem méltányolt igyekezetéért tesz szemrehányást Nádasdynak. 1553. november 1-én „... nagyon aggaszt a Nagyságos úrasszony változó és veszélyes egészségi állapota." 1554. április 26-án „Nagyságos Úrnőnk egészségesebb a far kas halnál." 1554. június 4-én panaszkodik, hogy Nádasdy távollétében nem tartják meg felesége gyógyulása érdekében adott utasításait. Úgy tűnik, hogy 1554. szeptember elején Nádasdy nem engedélyezte vagy leállította a javasolt belső (intrauterin?) kezelést: „A Nagyságos Úrnő kezelésével kapcsolatban megértettem Őnagysága szándékát, de fájlalom, hogy ez a nagyon szép és alkalmas idő gyógykezelés nélkül múlik el [67] . . . mi mást is csinálhatnék, ha már nem gyógyíthatok... [67]. Majd arról ír, hogy „a Nagyságos Úrnő kezelése hosszú időt igényel" [69], „csak nagy fáradozással és hosszú idő múlva fog lelohadni" [71]. 1554. november 26-án szkeptikusan írja: „igyekezni fogok Onagyságának szolgálni, ha ugyan szolgálatom valamit elérhet nála." Ugyanebben a levélben kéri Nádasdyt, hogy „a jövő évre szerződtessen mást helyettem. . . , vannak kiváló orvosok. .. /vágyj ott van Itália, ahonnan kiváló szellemeket küldenek, mihelyt Őnagysága kívánja" [72]. Mégis a következő. 1554. december 5-i levélben már a kezelés újrakezdéséről ír, de így fejezi be: „szeresd viszont azt, aki téged szeret." Az év végén, vagy a következő év elején mégis elmegy „Batthyány Nagyságos Urunkat" gyógykezelni. Onnan írja: „Szívesen visszatérnék Sárvárra, de a barátságos ember iránti érzésem még tovább itttartóztat" [78] 1555. január elején visszatér Sárvárra, azonban 1555. január 19-én kelt levelében Kanizsay Orsolyáról, betegségéről, kezeléséről egy szó sem esik. 1555. március 15-én „amikor Őnagysága akarja, a daganat kezelését szívesen megkezdjük." 1555. július 1-én Sárkány Antal és még három társa Nádasdynak írott levelükben bírálják Fraxinus orvosi tevékenységét [83]. Ez joggal okozhatott Fraxinusnak „nagy lelki fájdalmat és szomorúságot" [84], (1555. július 4) csak az vigasztalja, hogy Nádasdy nem adott helyt a vádaskodóknak, hanem „emberséges levelet" küldött (ez a levél nem ismeretes), „amely tele van kedvezéssel irántam" [84], atyai intelmeit elfogadja [84]. (Fraxinus nyilván sejti, honnan fúj a szél, erre céloz a „fogom a farkas fülét" szólással, s az illetékteleneket, hozzá nem értőket gúnyolja ki híres, magyar nyelven írott anekdotájával.) Ebben a levélben ír először Nádasdyné régóta várva várt terhességéről [84|. Ez időszakból Kanizsay Orsolya leveleiből csak kettőt ismerünk. 1555. „Bódogasszony napján" így ír: „ ... az lábaim most igen dagadoznak, az mint szokott efféle embernek lenni."

110 1555. július 13-i leveléből úgy tűnik, hogy a szülés időpontját korábbra (augusztusra) gondolta, de 1555. szeptember 23-i levelében már módosítja föltételezését, egy hét múlva közli számítását, mely szerint október 10-re várható a szülés napja. (Orsolya asszony így tudósít: „ . .. mert bizony mind az új vendékem várakotiam, nem tudom hova lén el, immár nem tudom, mikorra kell várnom, de valamikorra Isten adja, akkorra kell várnom."

w Károly, Szalay i. m. 93. uo. 94.