Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Grynaeus, Tamás: Szegedi Kőrös Gáspár
„Továbbá mostan egyéb újságot nem irhatok, hanem hogy az törökök, ammint értők, igin gyülekeznek oda ti felétök és rablani akarnak. Tudod, hogy egyszer is, mikoron Erdélybe mentem vala, te reád és Battyányiné asszonyomra bíztam vala az végeket és akkoron Beszprémnél igin megvertétök volt az törököket. Mast is azért mindenfelől vigyáztass és emberkedjél és az végöknek viseld szorgalmatos gondját. En pedig mastan semmi segétséggel nem lehetők innejd." Ennél nagyobb elismerést, meghatóbbat és tiszteletre méltóbbat aligha írtak korabeli nagyasszonynak. Szokott tréfás hangján, jogos öntudattal írhatta hát Orsika: „Ne vélje Kd, hogy mi es héjába egyek az kenyeret.. . mert Bérnél egy asszonyember egy igen jő török lovat foga,. . . Bacsódnál esmeg egy szegény asszony szabadul el kesz.ekből és egy kopja akad kaszébe [sic! | és hármat ölt által az törökbe, kik azonnal megholtak" 7 * „ . . . de bizony nem akarok bíznom sem az népnek sokságába, sem az hadakozó szerszámnak beségébe, hanem az egy Jézus Krisztusba, ki mi érettünk megholt, feltámadott, mennybe ment." 7 ' 9 Ebben a korszakban válik véglegessé az ország három részre szakítottsága, ahogy annak idején Bornemissza Péter megírta: „ . . . A Fe (földet bírják az. kevély nímötök, Szerémséget bírják az fene törökök. . ." 40 A bizonytalan, „mozgó" határok mentén — egyezségek, békekötések ellenére — folytak a kisebbnagyobb csatározások, pusztítások és a súlyos végvári küzdelmek (Sárvár, Kőszeg: 1532; Temesvár, Szeged, Drégely, Eger: 1552; Szigetvár: 1566). A hódoltsági területek elnéptelenedésével párhuzamosan a tömegesen elmenekültekkel 41 felduzzadt lakosságú területeken (Felvidék, Erdély, NyugatMagyarország) mai ember számára szinte hihetetlennek tűnő szellemi koncentrációból viszont egymás után alakultak ki a korabeli és későbbi történelmünkben jelentős szerepet játszó szellemi-művelődési központok, addig nem ismert helyek váltak rövidebb-hosszabb időre jelentősekké (Kassa, Pozsony, Bártfa, Kolozsvár, Brassó. Nagyenyed, Sárospatak, Vizsoly, Sempte, Szendrő, Németújvár, Szalónak). 42 Ezek egyike volt a Kanizsay—Nádasdy birtoktest központja: Sárvár (Léka, Keresztúr), hol rövidebb-hosszabb ideig olyan kiválóságok éltek és munkálkodtak, mint Sylvester János, Dévai (Bíró) Mátyás, Szegedi Máté. Makarius Bódog József. Beythe István. Tinódi Sebestyén. (Erről l. 43 Szabó T. Attila és Sz. Tóth Magda tanulmányát, ugyanebben a kötetben ) Nemcsak az említett politikai, katonai, családi események és összefüggések szolgálnak a közölt levelek hátteréül. Látnunk kell ott — hisz' lépten-nyomon belejátszanak az eseményekbe — a cinquecento olasz és a reformáció német, svájci, valamint holland egyetemeit, a meginduló könyvnyomtatást, a reformáció körüli elvi és hatalmi harcokat (Marburgi kollokvium, 1529; Wittenbergi Konkordia, 1536; augsburgi interim. 1548; augsburgi vallásbéke, 1555), 44 a tridenti (trentói) zsinatot (1545—1563), Ferdinánd és Miksa ellentétét vallási kérdésekben, 45 az anyanyelvi oktatás kezdeteit (Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya családi levelezése szinte teljesen magyar nyelvű; Fraxinus hivatalosabb jellegű leveleiben is vannak magyar nyelvűek, illetve magyar nyelvű részletek); a Leonardo (1452—1519) és Kopernikusz utáni (1473—1543) és Galilei előtti természettudományos vizsgálatokat. Vesalius művét 37 1559. I. 9: Károlyi, Szalay i.m. 32. 38 1550. IX. 4. uo. 79. 39 1556. IX. 19. uo. 96. 4,1 Bornemissza Péter: Siralmas énnéköm. . . Huszt, 1553—6. 41 I. pl. Káldy Péter levelét 1593-ból a soproni tanácsnak: „. . . ith az szegensegh az/h monágia hogy hartnadnappis nem erri megh. Az Raban tül az szegensegh mind el futtoth Iáe atal Jüttek az Rabon" [a törökök elől] = Házi. 1928, 199-200. 42 vö. Varjas B. i.m. = Klaniczay, 1964; és Fazekas: 1982, 61. térképevei! 4! Payr, 1914. 44 I. Botta, passim 45 Payr. 1914, 21-22.
