Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

KRÓNIKA - CHRONICLE

BUGÁT PÁL (1793—1865) Kettőszáz évvel ezelőtt, 1793. április 12-én született Bugát Pál. a magyar orvosi szaknyelv megteremtője, a Természettudományi Társulat megalapítója, az 1848-as szabadságharc főorvosa. Ez alkalomból tekinti át e megemlékezés a jeles magyar orvos életútjának főbb állomásait, munkásságának legjelentősebb eredményeit. Bugát gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, a filozófiai osztályt az egri líceumban végezte. 1811-ben iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára, ahol 1819. április 20-án tanársegédi kinevezést kapott előbb a belgyógyászati tanszékre, majd Fabinyi Teofil János szemészprofesszor mellé. 1820-ban szemészmesterré avatták és 1822-ben beiktatták az orvosi rend tagjai közé. Megpályázta az országos szemészfőorvosi állást, de eredménytelenül. Szívesen ment volna külföldre is — az oroszországi kazáni egyetemre hívták tanárnak —. ám nem kapott útlevelet. 1823—24-ben Baka-, majd Selmec- és Bélabánya tisztiorvosa volt. 1824-ben kapta meg kinevezését a pesti egyetem sebészek számára szolgáló elméleti orvostudományi tanszékére, ahol 24 esztendőn keresztül oktatott. Mivel a sebésznövendékek (felcserek) latinul nemigen tudtak, nem véletlen, hogy éppen a sebésznövendékek tanárai ismerték fel a magyar nyelvű orvosi irodalom művelésének szükségességét. Bugát szakirodalmi tevékenységének jelentős része kifejezetten a magyar orvosi szaknyelv megteremtése érdekében született. A magyar nylevű szakirodalom pótlásának igénye munkált a kor külföldi, elsősorban német nyelvű szakirodalmának lefordításában. 1828-ban jelent meg első fordítása „Az egészséges emberi test boneztudományának alapvonaljai" címen, melynek melléktermékeként jelent meg „A boneztudományi műszavakról" készült összeállítás az Akadémiai Értesítő 1829-es évfolyamában. 1830-ban tanítványai számára megírta „Közönséges kórtudomány" és „Éptan" c. magyar nyelvű jegyzeteit. Ugyanezen évben közreműködött Hahnemann Organonjának fordításában. 1831-ben tanítványával, majd kollégájával, Toldy (Schedel) Ferenccel közösen megindította az első jelentős magyar orvosi szaklapot, az Orvosi Tárt. A nyelvújító szándék a lap szerkesztése közben sem sikkadt el, hiszen a szerkesztők alapvető célkitűzésüknek tartották a magyar orvosi szaknyelv megalkotását. A folyóirat első két évfolyamában szereplő terminus technicusokat „Magyar—deák és deák—magyar orvosi szókönyv" cimmel kötetbe rendezték. 1836—1844 között Bugát lefordította Chelius „Sebészség" c. könyvének négy kötetét, bőségesen ellátva latin—magyar—német és német— magyar—latin szakszógyűjteménnyel. Fordításai sorában megtaláljuk Tscharner „Tapasztalati Természettudomány". Fritze „A nevezetesebb sebészi véres műtételek" és „Kisded orvosi eszköztár" c. munkáit. Ez utóbbit Flór Ferenccel közösen fordította. Bugát élete fő művének 1843-ban megjelent „Természettudományi Szóhalmaz" c. munkáját tekintette, amely 40.000 terminus technicust tartalmazott. Nemcsak orvosi, de gyógyszerészi „mesterszók" is találhatók e munkában, sőt számos más jellegű tudományos kifejezés is innen eredeztethető. Szótárának megalkotásában egyfelől a purismus. azaz valamennyi idegen szakszó magyarral történő helyettesítése vezette, másrészt a hosszúnak és nehézkes kiejtésűnek érzett szavak mesterséges csonkolása, illetve toldalékolása. Sajnos e 900 oldalon a jó és zamatos kifejezések mellett számos hasznavehetetlen, a kortársak számára is bohókásnak ható darabot találunk. A szabadságharc leverését követően Bugát nyelvi eltévelyedésének még nagyobb lendületet adott sorsának tragikuma, hiszen tanári állásától megfosztották, s vidékre száműzték. Nyelvújítási elveit és annak hangtanát „Phonológiai eszméi" (1854) és „Szócsintan" (=szavakat csinálni tanít) (1857) c. munkáiban foglalta össze. 1860-ban még megérte, hogy az általa életre hívott Természettudományi Társulat elnöki székébe üitették. s itt tudományos elnevezések magyarítására vonatkozó javaslata nyílt ellenzésre talált. Itt szembesült a ténnyel, hogy mesterséges nyelvi építménye, melyet öröknek hitt — elhibázott. Testben és lélekben megtörve vált meg a társulattól 1865 elején, s fél év múlva, 1865. június 9-én elhunyt. Életművét értékelve megállapíthatjuk, felismerte azt, hogy az addig kialakult magyar orvosi szaknyelv nem alkalmas a 19. század első harmadában ugrásszerű fejlődésnek indult orvostudomány eredményeinek közvetítésére. Fáradhatatlan agitációjával elérte, hogy a magyar tudományos közvéleményben gyökeret vert a meggyőződés; tudományos szakirodalmat magyar nyelven is lehet művelni. Nyelvészeti zsákutcája ellenére olyan orvosi, gyógyszerészi és tudományos kifejezések garmadáját alkotta meg, amelyekkel mai tudományos nyelvezetünk alapjait vetette meg. Jobst Agnes