Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről
studiis partitur nobiscum, multiplicia sumptum onera pro sui status sustentatione incumbunt, dignumque reputantes,... ut eidem super hiis paterne pro visionis remedio consulere curaremus." A bfbornok, mint az első pápai levél világosan mondja, saját kérése nélkül nyervén el e főnökséget, annak nevébeni átvételénél megbízta „Johannem Dominici lectorem ecclesie Agrigensis et Petrum Begonis clericum Lemovicensis diocesibus Bacalarium in legibus". S a pápa iménti, jún. 10-i levelében e két ügynököt „eme főnökség átvehetése miatt különösen ajánlja Nagy Lajos királynak" 59 . Annak, hogy a bíboros és a pápa által megnevezett két személy valamelyike a stefaniták történetében szerepet vitt volna, eddig nincsen nyoma, ezért nem szerepelnek a 2. táblázatban. Vilmos bíboros megbízottjaként azonban kétségtelenül szerepelt Bertalan, aki 1356-ban a stefanita ispotály tulajdonképpeni főnöke lehetett. Hányan voltak a stefaniták, nem tudjuk. Az esztergomi ház oklevelei 1223-ban és 1225-ben a mester mellett még Hemericus (= Imre) dékánt 60 , Visuntinus custost és Tamás frátert említik, további klerikusok és mások mellett (et ceteri, tarn clerici, quam laici). Ez, csak az esztergomi házban legalább nyolc rendtagot, valószínűleg többet jelent. Ezt alátámasztja, hogy egy 1492-ből ismert, feltehetően már korábban is érvényes előírás, amely szerint „hiteles okirat kiadásához is 7—10 szerzetes jelenléte volt szükséges" 61 . A Szentföldön is néhányan lehettek, Hévízen a XV. században legalább hatan 62 , bizonyára korábban is ennyien, talán többen lehettek. Továbbá a rend templomaiban legalább 1—1 pap, a birtokokon legalább 1—1 fráter lehetett. Ezek szerint összesen legalább 30—40-re becsülhető a rendtagok átlagos száma a XIII. században. Az elmondottak szerint a rendnek magyar és külföldi tagjai is voltak. Biztosan magyarok voltak a Pok nemzetségbeli Göncöl és Chetneky László. Athila fráter, a Felhévízen született Péter fia Jakab, Lukács fia János és István fia Péter alighanem szintén magyarok voltak. Mivel a hiteleshelyeknek gyakran kellett latinul nem tudó embereket kihallgatniuk, mindig szükség volt magyarul jól tudó rendtagokra, tehát nem csak ezek, hanem többen is, feltehetően a rendtagok többsége magyar volt. Vilmos bíboros francia lehetett, Paulus Loanus, akit Gallicusnak mondtak, szintén 63 . Knauz ugyan azt írja az utóbbiról, hogy „igazi neve" Paulus de Gualdo lett volna 64 , Gualdo pedig olasz város 65 . Knauz tévedett, Loanus és Gualdo két különböző Pál volt: egyik francia, másik olasz. Végül szólni kell a rend szentföldi intézményeiről és ezzel kapcsolatban megvizsgálni a kérdést, lovagrendet alkottak-e, vagy sem. Sajnos az eddig átvizsgált oklevelekből csak annyi derül ki, hogy Géza király Jeruzsálemben templomot és ispotályt építtetett, továbbá az, hogy a stefanitáknak Akkonban templomuk és házuk volt. A jeruzsálemi házról, valószínű helyén kívül, mást nem tudunk. Ez azzal magyarázható, hogy hazánkban az írásbeliség csak a XII. század végén kezdett elterjedni, miután ezt III. Béla 1181 -ben a királyi kancelláriában elrendelte, Jeruzsálem pedig már 1187-ben elesett és ekkor minden bizonnyal a stefaniták háza is elveszett. 59 Knauz (1865) p739f 60 az Imre név Henrikből származik; Fejér olvasási tévesztése (3/1:427), amikor az 1223b oklevélben Hemericust Henricusnak látja, jellemző erre 61 Érdújhelyi (1899) p 84 62 Mályusz (1971) p 116 63 lásd 1343—09—04b 64 Knauz 1865 p 738; „Nucerine diocesis", ma Nocere Salerno mellett. 65 Perugiától KÉK-re
