Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről
2. táblázat. Az oklevelekben előforduló nevek Év Esztergomi ház Felhévízi ház 1326 Nicolaus magister idem ibi 1328-36 Jacobus magisler 1331-41 Bartholomeus prior 1337 Petrus magister 1341— 42 Paulus de Gualdo Bartholomeus prior Beke fráter 1343 f Paulus Loanus (Gallicus) magister Bartholomeus prior 1343 Paulus (modernus) magister idem ibi 134446 Bartholomeus prior 1346 Paulus magister 1347 Ivan prior 1348 Paulus fráter Ivan prior 1355 Jacobus magister idem ibi 1356 Guillelmus Judictis Cardinalis, idem ibi magister Bartholomeus procurator legális idem ibi 1359 Johannes Lukachii prior 1388 Paulus prior 1389 Petrus prior 1392 Petrus Stephani magister 1397 Matthias magister idem ibi 140204 Matthias prior 1429 Paulus magister, Ladislaus de Chetnek Gubernátor 1438 Ladislaus de Chetnek Gubernátor idem ibi 1439 Ladislaus de Chetnek Gubernátor, Paulus fráter ides ibi Három rcndtagnál az apa nevét is ismerjük: 1326-ban Péter fia Jakab, aki Felhévízen született 54 , lehet, hogy azonos az 1355-i végrendeletben említett Jakabbal, aki nemesember, Kont Miklós erdélyi vajda sógora volt 55 . 1359-ben Lukács fia János, 1392-ben pedig István fia Péter, aki azelőtt dömösi prépost, majd esztergomi kanonok volt 56 , szerepel. Ezek eddig jobban nem pontosíthatók. Három rendtag teljes nevét ismerjük: Pok nemzetségbeli Kornél fia Göncöl, Gualdo Pál és Chetneky László. Előbbi kettőt a 2.2.1., utóbbit a 2.2.3. fejezetben tárgyaljuk részletesebben. Az 1356-ban megnevezett Vilmos Guillelmus Judicus bíboros (de la Jugée, Limoges 57 ) volt, „Guillelmus sancta Marie in Cosmedin diaconus cardinali, apostolice Sedis legátus" 58 , akit VI. Ince pápa többször bízott meg legátusként. „VI. Kelemen pápa (Gualdo) Pál választását el nem ismerve, meghagyta 1343. máj. 6-án kelt levelében az esztergomi és kalocsai érseknek, hogy e választást mint jogtalant semmisnek és érvénytelennek kijelentve, e főnökségi tisztet Guilelme sancte Mare in Cosmedin diacono Cardinali adják és őt vagy helyettesét e főnökség birtokába beiktassák. A pápa e rendelete által új jövedelmi forrást akart Guilelm bíbornok számára nyitni; „ut — mondja az iménti pápai levél — expensarum onera sib incumbentia, commodius supportare valeat." Még világosabban kifejezi ezt a pápa ugyanez évi jún. 10-én kelt levelének e szavaival: „Quod dilecto filio nostro Guilelmo ... Cardinali, qui super expedicione negociarum ad sédem apostolicam de universis mundi partibus confluencium incessanter labores assisduis 54 Knauz (1865) p 337 55 lásd 1355—11—30 56 Mályusz(1951) p 1:261 57 Eubel (1913) p 1:18; Limoges francia város a Vienne partján 58 Gasnault, Gotteri (1976) pp 4:140 és 146
