Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
A 268 /1804. pörben „/...] a Leány utánnam járt mindenekben [...ja Leány mellém jött, és felmászott a hasamra, és meg rázott engemet [.. ./"A 269/1807. pörben,,/.. .J ha ott nem talált is — ti a nő—, mindég jelt hagyott az Istállóba, hogy ott járt unánnam [...] " Végül a 290 /1830. pörben a férfi ezt vallotta: „/.../ hogy a ' Leány utánnam jött, tehát tsak úgy esett meg rajtam. " CSALÁDTAG FÖLKÍNÁLÁSA Sárkány Mihály a patrilineáris kenyai nandik és a matrilineáris zambiai, ill. zimbabwei ilatongák között említi e jelenség előfordulását: „Ha a rokonok meglátogatják egymást, a vendégbarátság azt is magában foglalja, hogy a vendég korcsoporttársának felajánlják a feleségüket. A férj, aki egyébként éberen őrzi feleségét, ilyenkor elmegy egy másik kunyhóba aludni. ' 32 Az ókori Spártában fontos volt, hogy vagyonutód szülessen a családban. „/...]ha a férjtől nem fogant a nő, az maga vezethetett be feleségéhez megfelelő fiatalembert, s az így megfogant magzatot a házastársak sajátjuknak tekintették. '^ 3 Vagyis, a férj a cél érdekében fölkínálta a feleségét. Tárkány Szűcs Ernő több példát is említ e jelenségre vonatkozóan a magyar nép életéből. Egyik helyen ezt írta: „Katona Imre bocsátotta rendelkezésünkre a következő feljegyzéseit: »Talasi István professzor 1935 körül Györffy Istvántól hallotta, hogy VikárBéla, a kitűnő népdalgyűjtő a századforduló táján Szegváron (Csongrád m.) dolgozott. Egy idős parasztgazda felajánlotta: Eiatalúr, ha akarja, válasszon valakit!' Emlékezete szerint a menyecskék közül; a paraszt hozzátette: 'Már megbeszéltem velük. ' Ez nagycsalád volt [.. J«" 34 Az eszkimóknál feleségcsere formájában élt: ha egy férj hosszabb időre eltávozott, feleségét annak a társának ajánlotta föl, akitől adandó alkalommal hasonló viszonzást várt. Az ausztráloknál a messziről érkezett rokonról való „gondoskodáshoz" tartozott a nő fölajánlása, stb. A jelenség: családtag, feleség szexuális célú fölkínálása, meglehetősen elterjedt volt, és valamilyen változatával a legtöbb kultúrában lehet találkozni. Ez a cselekedet bizonyos értéket is kifejezett. Ahol a családban több lány élt, ott az „értékük" is kevesebb volt. (Kiházasításuk, férjhez adásuk sem volt könnyű, ezért fölajánlották őket, azzal a gyakran nem titkolt reménnyel is, hátha a próbatevő kedvet érez majd a leány megtartására.) A feleség fölkínálása már jóval többrétű jelenség. A vizsgált feudalizmus kori pőréinkben legggyakoribb a feleség, azután a férj, majd az egyéb családtag, mint pl. a saját leány fölajánlása szexuális célra. Ezekben az esetekben valami gátolta a saját fölkínálkozást, ezért került sor mások ajánlgatására. A cselekedet a fölkínálóban is szexuális izgalmat válthat ki. Az 58 /1738. pörben az anya így kínálta föl a lányát kedvesének: „/...] ne Szénásy János baszd meg mert én nem baszhatom meg à Leányomat [...]" A 280/1822. pörben az asszony ajánlotta föl férjét egy másik nőnek. Az ember így beszélt róla: „Feleségem kért reá, hogy gyermeket tsináljak nékie, minthogy már nékünk nem lesz [...]" A 295/1738. pörben a tanú beszélte az asszonyról: „/.../ elégszer látta [...], hogy másokkal Csokolódott; De mindenkor az Ura ingatta reá. " A 196/1742. pörben a férj fölajánlja rosszul szeretkező feleségét. A férfi így vallott: „/.../ az elöbbeni feleségemnek az egyik ujja is jób volt, mint mostani feleségének egész testye [...] Lelkem Palkóm, erigy próbáld meg tehecze néki valamit [...]" A 297/1775. pörben a bíró kérdezi a férjet, hogy „Mi képpen tanítottad Feleségedet hogy Chlivinyivel közösködjön? [...] mondottam neki hogy fekűgyőn le vélle, ha hozzá megyén [...]" Végül, a 404/1756. pörben Barta István így vallott: „/.../ én magam kénszeritettem Pap Mihályt a feleségemel való közösülésre a mint is jelen létemben egynehányszor volt vele kőzi [. ..["A férj az aktust végignézte, végigélvezte. 32 Sárkány M. 1986. 38. 33 Ritoók Zs.—Szilágyi J. Gy. 1968. 337. 34 Tárkány Sz. E. 1981. 285—286.
