Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
hogy a szokásos társpoharat — »convivium sociale vulgo társpohár vocatum« — vagy a helyette megállapított váltságpénzt megadta [.. .J" 26 A köszönő-poharat pedig akkor itták, amikor az új tag a céh régi tagjait a befogadáskor megvendégelte. Ez a köszönő-pohár elsősorban a „remekebédet" helyettesítette. 27 A 157/1775. pörben Csutora Pela a kocsmában egy kanásszal közösült. „[...] másnap áldomást is meg tötette á Kanász, melyre 4. x. adott à Leánynak, és a Leány hozott reá bort. " A csókos pohár kiivását tanúk figyelték, akik a legényt igyekeztek rávenni a törvényes nászra. A csókos pohárból való ivás tehát erkölcsi kényszerhelyzetet teremtett, amelyből az íratlan népi szokásjog szerint nem volt kiút, ha a férfi őrizni kívánta a becsületét. Az elmondottak hitelét pontosan igazolja a 185 /1777. pörben a bíró, aki fejére olvassa a férfinak szeretője szavait: „Nagy Jutka regvei azután a' midönn Pálinkát ivott readköszönvénn igyuk az Ur Pina áldomásaftj meg veregetvénn Szemérem testit: Gyurka itt a poharad [...]" A 223/2763. pörben ez állt: „[...] így szólott: vedmeg rajta, ertven Bandit az Vőlegény poharat, mert ugy mond od[a] bennis azt mondotta, hogy már 4. Esztendeje miolta el vett [...]" A 253 /1781. pörben a tanúk a közösülés végignézése után „kis izromban" ezt mondották a párnak: „[...] meny asszony és VöLegény volt most kentek [...] tsak vállat Vonyítottak [azok...] mi gondod lesz [...]" — kérdezte a vádlott nő, mire az egyik tanú így szólt: „/...] kentek à Meny asszony poharát meg adhattyák mert à Lakodalomba is meg Szokták adni [...] " Ezután a szeretkezők bort hozattak és megitták a „menyasszony poharát". A 295 /1738. pörben a tanú „[...] elégszer látta Csókos Poháron, hogy másokkal csokolódott [...[" A SZÁJ FÖLKÍNÁLÁSA A fölkínálkozás egyik különleges formája, amikor — a nemi szerv példájára — a borral vagy étellel teli szájat nyújtják csábításra; a mulatságot erotikus inger váltja ki. A genitálék mellett az ember erogén zónáihoz tartozik az ajak és a nyelv is; ezek összeértetésén és lingációján van a hangsúly, nem pedig a táplálással, éhségcsillapítással függ össze A szájból etetés és itatás a teljes bizalom jele is volt azzal szemben, akinek fölkínálták, de már a csecsemő, ill. az állatkölykök, főleg madárfiókák szájból táplálása nem ehhez az erotikus jelenségkörhöz tartozik. A 63 /1759. pörben olvasható: „/...] egy Felegyhazi Dudás nálunk lévén egymás szajábúl bort ittunk" — vallotta a vádlott nő. A 94 /1766. pörben „[...] azon Legénnyel egymás szájábul Zsíros Pela bords ivott [...] Pela á maga Leányánakis mondotta, hogy igyon 0 is Fodor Miska Szájából [...]" A 107 /1745. pörben „/...] Levainé a ' nevezett Legény szajábúl ivott, ekképen, hogy a ' menyecske fel tátotta a ' száját, a Legény a ' maga szájából itatta. "A 197/1745. pörben,,/.. .j a' midőn edgyűtt ettek, edgy darab húst két felé vágtak és edgy más szajábúl meg ették [...] egymás szajábúl bort is ittak. " A KÉZ BEVÉTELE A kéz bevétele szintén népszokássá vált. A nemi szerv, száj fölkínálása után a kéz, a tenyér kitétele is szimbolikus fölajánlkozás volt. Ha a társ elfogadta, vagyis kezet fogott, belecsapta a tenyér, „bevette a kezét", ez azt jelentette, hogy vállalta a tartós, legális kapcsolatot. A házassági ígéretet kézfogással kellett megpecsételni. Az ilyen cselekedet még a törvény előtt is elfogadott volt, akár a becsületszó vagy a fölesküdés. Tárkány Szűcs Ernő így írt erről: „A nép a kézfogásnak már ősidők óta rendkívül komoly értelmet tulajdonított. A 18. századi Kecskemétről írta Szabó Kálmán: »Regente a leánykérésnél a kéz nyújtása (adása) s a legény részéről a leány kezének bevétele (elfogadása) volt a jegyajándék mellett a legény komoly házasulási szándékának a legfőbb bizonyítéka [...]« A jel, a kézfogás kölcsönös ígéretet, elkötelezettséget jelentett arra, hogy a fiatalok egymással házasságra lépnek. '^ 8 26 Magyary-Kossa Gy. 1929. 2: 59. 27 Magyary-Kossa Gy. 1929. 2: 64. 28 Tárkány Sz. E. 1981. 328—329.
