Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Kemenes Pál: Dudith András (1533—1589) gondolatai a medicináról

A XVI. században „ ... vált elfogadottá az a nézet, hogy egy tévedést olyan okokra vezessenek vissza, amelyek nem a megismerés módszereinek elégtelenségéből vagy a tapasztalathiányból adódnak, hanem a megismerő téves szemléletmódjából. "

4 A humanisták szövegfeltárásaikkal a kutatók kezébe alternatív tudományfelfogásokat adtak. A reneszánsz idején az éntudat felfokozódása, az ember szabad akarata, a megismerő tevékenység korlátlanságába vetett hit is hozzájárult a kritikai szemlélethez, amennyiben azt sugallta, hogy az egyéni vélemények, bármely korban születtek, azonos értékűek. Egyéni véleménnyé „degradálni" évszázados tekintélyeket, ezt csakis egy önbizalomteli laikus tehette meg, a humanista a XVI. században. Az arisztoteliánusok felfogásában a fizika minőségekről és nem mennyiségekről szólt. Következésképpen az arisztoteliánus fizika és metafizika szorosan összefonódott a formális logikával, de elvált a matematikától. A XVI. században, amikor Platón és Arisztotelész tanait összevetették egymással, a platóni álláspont egyik jellegzetes aspektusának a'mennyiségekre vonatkozó tudás magasabbrendűségét tekintették, a minőségekre vonatkozó tudással szemben. A görögség matematikai öröksége főként geometriai volt. A geometriát kezdettől olyan tudománynak tekintették, melyben a tételeket a logikai következtetés szabályai szerint axiómákból vezethetik le. Az algebrát és az analízist viszont nem axiomatikusán építették fel, s ezek az aritmetikából nőttek ki, mint szimbólumokkal, bizonyos szabályoknak megfelelően végzett műveleti technikák. A reneszánsz platonizmusának hozadéka, hogy a neoplatonista akadémiákon geometriatanulásba kezdtek. Platón a matematikát (geometriát) a szellemi megvilágosodás elengedhetetlen feltételének tartotta. Platónra visszavezethető felfogás, miszerint a geometriai fogalmak és állítások nem empirikusak, hanem a priori érvényességgel és bizonyossággal rendelkeznek, komoly vonzerőt gyakorolt filozófusokra, természettudósokra egyaránt. Ez az esztétikai elem volt alapja a kozmikus harmóniára vonatkozó elképzeléseknek és, e felfogás jegyében próbálták meg a művészi tökéletességet arányokban és geometriai formákban kifejezni. A platonikus gondolat, hogy az érzékelés végső fokon félrevezető és a legjobb esetben is csak megközelíti a rejtett valóságot, ez pedig csak akkor tárul fel, ha a szubjektív és hullámzó érzéki benyomások burkából sikerült kihántani a racionális magot, a geometriai formákat, a mennyiségeket és összefüggéseket. A „racionális mag kihántásának" problémája másképpen úgy fogalmazható meg, hogy egy megfelelően absztrakt modellre van szükség, amely a lényeget ragadja meg, és alkalmas a matematikai tárgyalásra. E kérdéseknek a megoldását, a „módszert" csak a XVII. század találta meg: Bacon és Descartes. DUDITH ANDRÁS RÖVID ÉLETÚTJA

5 Dudith András 1533-ban Budán született. Apja korai elvesztése után nagybátyja, Agostino di Sbardellati (V. Károly tanácsosa, váci püspök, majd esztergomi érsek) irányította neveltetését, egyengette pályáját. Boroszlóban (Wroclaw) majd Itáliában tanult. 1553-ban Regináid Pol angol kardinális személyi titkára lett, és utazásaik során került kapcsolatba V. Károllyal, aki később Ferdinánd császár figyelmébe ajánlotta a nagyműveltségű ifjút. Az 1553-tól 1555-ig terjedő időszakban Párizsban filológiai tanulmányokat folytatott, a Collège Royal-ban, Turnebus — kora kiemelkedő klasszika-filológusa — volt mestere. Dudith 1558-ban rövid magyarországi tartózkodás után, már mint esztergomi kanonok és neves filológus érkezett Páduába jogot tanulni. Tanulmányai és utazásai során a magyar és a nemzetközi humanizmus számos kiemelkedő alakjával ismerkedett meg és legtöbbjükkel élete végéig kapcsolatban maradt. 1560-ban tért vissza Magyarországra és Ferdinánd császár Tinina (Knin, dalmáciai város) püspökének nevezte ki. 1561-től 4 Hauser, A.: A modern művészet és irodalom eredete. Bp., 1980, 66 5 Szlatky, M.: Dudith András (1533—1589) humanista philológus levelezésének orvostörténeti jelentőségéről. Comm. Hist. Artis. Med. 105—106. 1984, 91. és Costil, P: André Dudith humanist hongrois 1533—89. Sa vie, son oevre et ses manuscrits grecs „Lés Belles Lettres". Paris, 1935. Közlik Dudithra vonatkozó legfontosabb irodalmat. Az itt közreadott életút korábban megjelent: O. H. 131, 1990, 419