Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről
TANULMÁNYOK CRUCIFERI SANCTI REGIS STEFANI 1 TANULMÁNYOK A STEFANITÁK, EGY KÖZÉPKORI MAGYAR ISPOTÁLYOS REND TÖRTÉNETÉRŐL 2 BOROVICZÉNY KÁROLY-GYÖRGY 1. BEVEZETÉS Az első magyar szerzetesrendet, „Szent István Király Keresztesei"-t, II. Géza király alapította 1150 körül, mint ispotályos rendet, Szt. Ágoston regulája szerint. A stefanitáknak a Szentföldön, Jeruzsálemben, majd Akkonban volt templomuk és ispotályuk, továbbá Esztergomban. Házaik voltak Budafelhévízen és Visegrádon, templomaik és birtokaik Esztergom és Tokaj környékén is. A XIV. század közepén, a nagy pestisjárvány után törés következett be történetükben, az 1440-es polgárháború idején a rend elenyészett. Magyarországon keresztes szerzetesrendek a XII. század közepétől fogva mutathatók ki. 1147 nyarán a második keresztes háborúba induló hadak hazánkon vonultak át királyuk, VII. Lajos (1137—1180) vezetése alatt 3 , aki megbarátkozott II. Géza királlyal (1141 —1161), gyermekének keresztapja lett. Az átvonuló keresztesek között számos johannita és templomos lovag volt, akik ekkor megismerték Magyarországot és ennek következménye lehetett, hogy hazánkban mindkét lovagrend a második keresztes háborút követő években rendtartományt létesített. Feltehetően az átvonuló keresztesek hatása alatt alapította és a lovagrendek mintájára szervezic meg II. Géza a stefanitákat. A rend az idők folyamán elenyészett és annyira feledésbe merült, hogy az újkori szakirodalom a johanniták közé sorolta. Ez azzal is magyarázható, hogy amikor II. Géza király Esztergomban a Szt. István királynak szentelt templomot, az ahhoz tartozó ispotállyal és birtokokkal az általa alapított stafanitáknak adta, felesége, Fruzsina királyné Székesfehérvárott, az elhalálozott Márton püspök által elkezdett, ugyancsak Szt. István királynak szentelt templom és ispotály építését befejezte és birtokokkal együtt a johannitáknak adományozta. A törökdúlás a johanniták magyarországi rendtartományát ugyan szintén elpusztította, de Máltán és Nyugat-Európában a rend fennmaradt, törődött a magyar rendtartomány történetével és jogigényeivel; felvett magyar lovagokat, új magyar rendtartományt szervezett. A stefaniták ezzel szemben pusztulásuk után feledésbe merültek, pedig tucatnyi pápai bulla és kb. 500 általuk kiállított, nekik címzett vagy őket említő oklevél bizonyítja, hogy önálló rendet alkottak, függetlenek voltak a johannitáktól és más középkori ispotályos, szerzetes- illetve lovagrendektől. Egy bibliográfia 4 összeállításakor K. Elm felhívta a figyelmemet, hogy a középkori oklevelek írói pontosan tudták, kinek mi a neve, címe. Némethy ugyan azt írja 5 „A keresztes hadjáratok idejében keletkezett Szt. János lovagok, később rhodusi — majd máltai — köznéven »keresztes lovagok«... " (kiemelés tőlem). Valóban, a johanniták voltak az első, legismertebb, legelterjedtebb rend, „cruciferi" alatt legtöbbször őket értették, de nem minden cruciferi volt johannita! Hazánkban a középkorban a johanniták mellett 6 1 Dr. Antall József orvostörténész és miniszterelnök úr 60. születésnapjára (1992. április 8.) tisztelettel ajánlja a szerző 2 Egy 1974-ben Budapesten tartott előadás részletesebb kidolgozása 3 Gombos (1938) pp 3:1718—1722 4 Boroviczény (1970) 5 Némethy (1883) pp lf. 6 Boroviczény (1970) pp 3—5, 41—46, (1971 a), (1971 b) és (1972); Prutz (1908) pp 10—24, 37—56, 142—194, 256—316 és 416—427; Reiszig (1925, 1928); oklevéltárakat illetően lásd Hiestand (1972) pp 12—42
