Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Vida, Mária: Die Heilige Elisabeth und die Betreuung der Aussätzigen in den Legenden und den ikonographischen Andenken des mittelalterlichen Ungarns

hasonlóságát a kassai főoltár műhelyében iskolázott Severinus hatásával magyarázhatjuk, 1477 előtt ugyanis Kassán tevékenykedett. Az említetteken kívül egy „bélpoklosok mosdatása" festmény készült (Szmrecsány, Smrecany, Krisztus rokonsága-oltár, 1510); a jelenet szintén ispotályban játszódik. A képek jól példázzák a középkori orvosi gyakorlatot a leprások kezelésében. A fertőzés megállításának egyetlen módja az elkülönítésből állt, és a kezelés fürdőket, gyógyitalokat és kenőcsöket, valamint a kor szokásának megfelelően érmetszéseket jelentett. A leprosorium-ábrázolás előfordulásának magyarázata talán az, hogy valóban működött Budán egy leprásokat gyógyító „Szent Erzsébet"-ispotály. Egy 1346-ban kelt oklevél említi először „Hospitale Ecclesie S. Elisabeth"-et, a Gellért fürdő körül, amelynek melegvízforrásai szolgáltak a fürdetéshez. A leprásokat gyógyító, Erzsébet nevére alapított kórház indokolja, hogy a legendákban elő nem forduló ispotályt ábrázolják. Néhány templomi freskó maradt fenn a XIV—XV. századból: Nagygalambfalván (Porumbenii Mari, 1375—1400) és Ófehértón (1420 körül). Mindkettőn dézsában ülő leprást láthatunk. Az ábrázolások másik csoportja Szt. Erzsébet alakja mellett az amputált lábú, mankós kis nyomorék, pl. Aquila János freskója (Velemér), 1378-ból volt. Később a bártfai (Bardejov) Szent András-oltáron 1460 körűiről. Bizonyára a híres „rózsa-legenda" lehet a kőszegi „Köpenyeges Madonna" oldalán: Erzsébet kezében a kenyérrel és ölében a rózsával 1380—1400-ból. A szentkultusz-kutatás kérdésével az utóbbi években mind gyakrabban foglalkozik történelemtudományunk, rámutatva a téma jelentőségére és a kutatás hiányosságaira. A szentkultusz ismerete elvezethet az egyház gondolkodást, kultúrát, gazdasági és társadalmi életet szabályozó tevékenységének számos kulcskérdéséhez. A középkori Magyarország orvosi gyakorlatára vonatkozó levéltári forrás igen elenyésző, egy-egy gyógyító szent kultuszának komplex hagiográfiai és ikonológiai feldolgozása lehetőséget nyújt az orvostörténeti forrásanyag kiegészítésére. Árpád-házi Szent Erzsébet ábrázolásai legendájának életre keltése folytán lehetővé válik a hazai középkori kórházi gyakorlat megismerése is, és mivel a legenda szerint Erzsébet leprásokat is gyógyított, a leprásházak (leprosorium) működésének rekonstruálása is.