Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Köszöntő
KÖSZÖNTŐ Megújult szerkesztőbizottságunk és e kötet szerzői nevében köszöntöm 60. születésnapja alkalmából Antall Józsefet, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár egykori főigazgatóját, a régi munkatársat, a Magyar Orvostörténelmi Társaság elnökét, a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnökét és az intézet Tudományos Tanácsának elnökét, az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőjét (1967: 44. kötettől kezdve), majd főszerkesztőjét (1976: 80. kötettől kezdve). Közismerten nem szereti a protokolláris ünnepléseket, de talán ez egyszer megbocsájtja nekünk ezt, hiszen az ember életében a 60. év már mérhető része az életútnak. A köszöntő szó megilleti azt, aki a kommunista diktatúra keretei között is képes volt politikusi képességeit kamatoztatni a politika csapdáinak kikerülésére, egy intézet és egy szakterület politikamentes oázissá tételére. Az 1960-as évek első felében másokkal együtt megteremtette Semmelweis Ignác szülőházában az első igazi magyar orvostörténeti múzeumot. Rövid idő elmúltával múzeumunk országos intézetté nőtte ki magát, az ország legrangosabb múzeumainak sorába lépett, egyesítve magában a három fő közgyűjteményi területet: a múzeumot, könyvtárat és levéltárat. Erőfeszítései következtében elértük, hogy az intézet az orvos- és a gyógyszerészettörténet komplex kutatóbázisává vált: a már korábban fölállított Országos Orvostörténeti Könyvtárral való egyesítés (1968) után az önálló gyógyszerészettörténeti kiállítással a budavári Arany Sas Patikamúzeumban (1974) az egykori Szent Keresztély gyógyszertár neoreneszánsz stílusú helyiségeibe, berendezéseibe költöztetett Ernyey József Gyógyszerészettörténeti Könyvtárral (1981), végül a szaklevéltárral bővülve. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az orvos- és gyógyszerészettörténeti múzeum- és könyvtárügy tekintetében valódi „nagyhatalomként" tartanak számon bennünket a kutatók nemzetközi és hazai táborában. Új feladatként az országos szakfelügyeletet is ellátva létrehoztuk a Korányi Frigyes Emlékmúzeumot, Korányi szülőházában, Nagykállón és közreműködésünkkel önnálló orvos-patikamúzeumok (Sopron, Székesfehérvár, Kőszeg, Kecskemét, Eger), két működő múzeumpatika (Győr, Pécs) nyílt meg és csaknem 60 védett működő gyógyszertár berendezésének megóvásában, szakszerű restaurálásában vettük ki részünket. Az Orvostörténeti Közleményeknek, az 1955-ben induló és ma is folyamatosan megjelenő orvos- és művelődéstörténeti tudományos folyóiratnak 24 éven át volt szerkesztője, főszerkesztője, megújította tartalmában és formájában. Ebben az évben miniszterelnöki elfoglaltsága miatt e funkciójáról lemondott, megtartva szerkesztőbizottsági tagságát. Mindig politikusnak, történésznek készült: az orvostörténelem kényszerpályának indult számára, mégis érett felnőtt férfikorának legjavát, 26 évet töltött el a pályán eredményesen. Számos hazai rendezvény és külföldi előadás (egyetemek, kongresszusok) mellett megszervezte munkatársaival 1974-ben Budapesten a Nemzetközi Orvostörténelmi Kongresszust, 1981-ben a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Kongresszust. Munkásságát számos külföldi és hazai elismeréssel, tudományos társasági és nemzetközi akadémiai tagsággal méltatták. Ma ismét „történész", korunk történelmét igyekszik átalakítani, miniszterelnökként vállalva a leghálátlanabb, legnehezebb missziót. Közvetlen munkatársai, barátai és tanítványai, mivel eszméink és életutunk megegyezett az övével, megértjük és a közösen vállalt „kényszerpálya", az orvostörténelem művelése hivatásunkká lett. Kötelességünknek érezzük, hogy amit ő megkezdett, megtartsuk az utókornak. Köszöntjük a 60. születésnapon és ígérjük, hogy életművére vigyázunk, nemzetközi hírnevét öregbítjük, közös munkánkat megőrizzük. Dr. Vida Mária főszerkesztő
