Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről
munkájában 200 a johannitákhoz tartozó konventek között felsorolja: SS. Trinitatis de superioribus calidis aquis Budensibus, S. Stephani regis de Strigonio, Conventus de Obon (Abony, ebből lett Szentkirály), S. Thomae de Sidod (Zsidód-puszta) S. Stephani de pulchro praedio (Széplak, azaz Szt. István) és S. Nicolai de Weitech (Vejte). Zsidódon és Vejtén templom volt, konventet nem említenek az oklevelek; mindezen helyek és templomok viszont szerepelnek az 1187-es pápai bullában, mint az esztergomi keresztesekhez tartozó házak ill. templomok. Pray nyomán 200 évig az irodalom a johanniták közé sorolta a stefanitákat, amelyeket ezáltal elfelejtettek. Hevenesi kutatásainak eredménye alapján Strebomislitzi báró Dubszky Nándor Lipót ezredes és altengernagy, a máltai lovagrend meghatalmazottja 201 , több beadványt intézett a pozsonyi országgyűléshez, kérvén a rend templomainak, házainak és birtokainak visszaadását 202 . Dubszky a rend címzetes magyar— sziavon nagyperjelje volt. Ez a cím, mely a választásokkor szavazati jogot jelentett, a XVII. század óta rend német nyelvét illette. Dubszky nem ért el eredményt, mert a johanniták hajdani birtokait az ország legbefolyásosabb családjai 203 szerezték meg és ezek mindig elérték a kérdés elnapolását. 'Ez a „Keresztyénségnek használó vitéz Rend kérte ugyan 1715. a' Magyar Országi Karaktól, és Rendektől ujjonnan való béfogadtatását, (reincorporationem) de Instántziája a'jövő Ország Gyűlésre idéztetvén, a' dolog mái napon-is tökélletességét el-nem érte." 204 A magyar johannita/máltai lovagok a XIX. században az osztrák nagyperjelség tagjai voltak. 1928-ban ismét megalakult a magyar rendtartomány, mely mindmáig virul. 2.3.3. MÁRIA-TERÉZIA SZENT ISTVÁN RENDET ALAPÍT 1764. május 6-án Mária Terézia, magyar királynő megalapította a Szent István Rendet, mely 1918-ig a birodalom legmagasabb polgári kitüntetése volt. Az alapításról Seelmann, 1792-ben a következőket írja: „Néhai Boldog emlékezetű, ditsősségesen Uralkodott, Felséges Asszonyunk Mária Theresia Római Tsászárné, és Magyar Országi Királyné, Nemes Magyar Országhoz sok ízben bizonyított kegyelmességeit tetézni kívánván, és nem tsak a' Hadi, hanem a' Polgári érdemes személylyeket-is jutalmazni akarván, szerzett 1764-dik Esztendőben, Pünkösd Havának hatodik napján egy különös Magyar Vitéz Rendet, melyet szent István első Magyar Apostoli Királynak tiszteletére nézve, ugyan Szent István Apostoli Vitéz Rendjének nevezett, és az írt szentnek oltalmában ajánlott; olly' nagy betsben-is tartatik, hogy az uralkodó Háznak nem kevés fényességére, a' Magyar Nemzetnek pedig ditsösségére szolgál." 205 Seelmann az alapító oklevél szövegét is közli 206 , ebből idézünk: „Nos Maria Theresia, Dei Gratia Romanorum Imperatrix, ac Germaniae, Hungáriáé, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniaeque & c. Regina Apostolica, Archi Dux Austriae, Dux Burgundiáé, superioris, & inferioris Silesiae, Styriae, Carinthiae, Carnioliae, Marchio Sacri Romani Imperii Moraviae, Burgoviae, superioris, & inferioris Lusatiae, Comes Habsburgi, Flandriáé, Tyrolis, & Goritiae, Lotharingiae, & Barri Dux, Magna Dux Hetruriae, Insignis Ordinis sancti Stephani Regis Apostolici magnus magister & c. & c. in perpetuam memóriám: Nunquam sane dedito Hereditariorum Regnorum, ac Provinciarum Nostrarum gloriae, ac commodis animo Nostro magis, pleniusque satisfactum esse sentimus, quam cum Nostram in illas, benevolentiam, non modo novis accessionibus cumulare, verum publicis, ac ad ipsam posterorum memóriám transituris, firmare possumus monumentis. ... Quod posteaquam ita in animum induxissemus nostrum, nihil institutionis hujus dignitati 200 Pray (1773) pp 11 2f 201 Reiszig (1926) p 1:243 202 Dubszky (1705) pp Iff 203 Amadé, Babocsay, Batthyány, Botka, Botkay, Daróczy, Esterházy, Fördös, Hochburg, Hohenwart, Jankovich, Jany, Komáromy, Lengyel, Madocsány, Szabó, Szapáry, Széchenyi, Vathay, Viczay, Zichy és Zrínyi családok tagjai, továbbá az esztergomi érsek, a veszprémi püspök, a győri káptalan és a pálosok rendje; lásd Reiszig (1925) p 243 204 Seelmann (1793) p 44 205 Seelmann (1793) pp 143f 206 Seelmann (1793) pp 149—175
