Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről
2.2.3. PERESKEDÉSEK Az Árpád-kor vége felé két nevezetes perbe keveredett az esztergomi ház. Az egyikről Knauz azt írja 163 , hogy 1291. évben a stefaniták pere a törvénykezés akkori menetére fényt derít, ezért érdemes — Knauz nyomán — részletesebben előadni. Domonkos esztergomi mester és az egész konvent perbe idézte III. Endre király előtt az esztergomi káptalant. A király parcens suis tedijs et laboribus, János alországbírót bízta meg ez ügy elintézésével, ülnökül melléje rendelve Chafurdi Markford és Cháki (de genere Zaak) János ispánokat. Ezek törvényt tartván, megjelent előttük Miklós budahévízi perjel, továbbá Jakab őr (custos), Miklós és György esztergomi fráterek. Konventjük nevében az esztergomi káptalan, különösen pedig Ciprián mester olvasókanonok ellen így adták elő követelésüket: 1291. április 10-én (tertia 4. ante dominicain palmarum) Ebeden levő dunai halásztanyájukat (Piscariam, que wlgariter Tana uocatur) s hat ekéjű füvelőjüket (fenetum) a káptalan és különösen az említett Ciprián erőszakkal elfoglalták és gondnokukat (decanum) szolgáival bántalmazás után (inflictis eisdem verberibus) onnan elűzték. A tanyát azóta is bitorolják, ami által a konventnek 50 márkányi kárt okoztak. Erre a vádra Andronik veszprémi prépost s a királyné udvari alkorlátnoka, az említett Ciprián mester, továbbá Urkundin mester kanonok és Anián mester káptalani jegyző az esztergomi káptalan nevében ezeket felelték: A fü velőt és halásztanyát II. Endre és IV. Béla királyok idejétől fogva és azok adománya folytán az esztergomi káptalan bírja, ama földnek lakosaival együtt, akik hajdan galgóczi, másképp szolgagyőri várszolgák voltak qui olym fuerant castrenses de Golgoch, qui Zulgeurienses alio nomine nuncupantur). A füvelő és halásztanya sohasem volt az esztergomi stefanitáké. Mindezt be tudja bizonyítani az esztergomi káptalan IV. Béla királynak két, maguknak ez esztergomi kereszteseknek egy és a budai káptalannak szintén egy oklevelével. Erre a bírák azt kérdezték a konvent képviselőitől, hogy milyen jogon, vagy adomány, vétel alapján bírták ők a per alatti jószágokat? A keresztesek sem adományra, sem vételen alapuló jogra nem tudtak hivatkozni; hanem csak azt állították, hogy konventjük alapítása óta birtokolták ezeket, amint ezt birtokos szomszédjaik is tanúsíthatják. A bírák ismételten kérdezték a konvent képviselőit, van-e okmányuk vagy szabadalomlevelük a halásztanyáról és a füvelőről. Mire a keresztesek ismét azt felelték, hogy volt ugyan szabadalomlevelük, de a tatárok berontása alkalmával azt az akkoni házba küldték, hogy azonban ezen ház elfoglalása és elpusztítása után hová lett, nem tudják (sed tempore Tertarorum, in A kon ultra mare tulissent, quod nunc quo deunerit in capcione et spoliacione eiusdem Ciuitatis Akonensis, hocpenitus ignorarent). A bírák újra azt kérdezték, nincsen-e az Akkonban elveszett okmánynak hiteles mása, vagy legalább az elvesztést tanúsító hiteles óvás, királyi vagy más hiteleshelyi pecséttel? Mindezzel nem bírtak a konvent képviselői. A bírák tehát azt határozták, hogy a káptalan egyelőre a halásztanya és füvelő birtokában megmarad, de köteles a legközelebbi húsvét nyolcada alatt az általa említett okmányokat, amelyek birtokjogát bizonyítják, a király előtt felmutatni. A király húsvét nyolcada alatt éppen távol volt, „dominus Rex in eisdem octauis Pasee erat in remotis, scilicet in inferioribus partibus regni sui". A felek tehát ez ügyet a közelgő pünkösd nyolcadára elnapolták. A káptalan azonban már húsvét nyolcadra előkereste az előmutatandó okmányokat, de mivel attól félt, hogy a távol levő király után küldendő okmányok az utak bizonytalansága miatt elveszhetnek, elővigyázatból előbb a budai káptalan által hiteles másolatokat készíttetett. A budai káptalan 1292. április 12-én, tehát még húsvét nyolcada alatt teljesítette a káptalan kívánságát, így adva elő az átírás indokait: Eodem domino Rege nunc Regni sui existente partibus in longiquis, formidarent casus et euentus fortuitos propter viarum discrimina et maliciam temporis impacti, si eadem privilégia absque rescriptis suis tenoribus facerent transmitti ad presenciam regie Maiestatis, ne forte de hijs, quod absit, in eundo, vel redeundo, in innere, vei alias vbicumque locorum aliquid casualiter euenirent. 164 163 Knauz (1865) pp 652—656 164 Esztergomi főkáptalani levéltárban Lad. 27. fasc. 1. Nr. 5
