Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről
A Pókok 130 a XIII. században tűntek fel, az ország gazdagabb nemzetségei közé tartoztak. Ismeretlen színezetű címerüket rózsa (esetleg fehér, vörös mezőben 131 ) díszítette 132 . Birtokaik voltak Győr megyén kívül, ahol a törzsökös nemzetségek közé tartoztak, Veszprém, Somogy, Zala, Sopron, Gömör, Bács, Zaránd, Szatmár, Kraszna, Gyula-Fehérvár, Verőce és Körös megyében is 133 . A Pok nemzetség tagjai között sem Karácsonyi 134 sem Erdélyi 135 nem említi sem Kornélt, sem Göncölt. Tamás érsek szerint „Clericus Vngarus, Guncellus nomine, filius Cornelii, ... Yula Banus, qui erat de eius génère" 136 . Gyula bán volt már 1219-ben, 1229—1235 között pedig tótországi (sziavon és horvát) bán, de a baranyai Kán (Kaján) nemzetség, nem pedig a Pókok tagja 137 . Wertner hívta fel a figyelmet arra, hogy Göncölnek Győr megyében, Vanyolán volt birtoka. A Kán nemzetség Győr megyében nem volt birtokos, Vanyola pedig 1472-ben a Pok nembelieké volt. Ezért feltételezi, hogy Göncöl Pok nemzetségbeli volt és, hogy Göncöl és Gyula bán között anyai rokonság vagy sógorsági kapcsolat lehetett 138 . Az irodalom Wertner érvelését elfogadta 139 . Paulus LoanusrólKnauz tájékoztat bővebben: az esztergomi konvent 1343. évi levelében ekképp nevezi: „Paulus Loanus quondam Magister cruciferorum domus hospitalis Ecclesiarum s. Stephani Regis de Strigonio et S. Trinitatis de aquis calidis." E konventnek pedig ugyanez évi más levelében így neveztetik „fráter Paulus Loanus seu Gallicus quondam magister domus hospitalis Ecclesiae S. Regis Stephani de Strigonio, specialis phisicus Domini Regis (kiemelés tőlem), magister et dominus noster". Tehát a király orvosa volt. Igazi nevét így írja egy 1373. évi pápai levél 140 : „Paulus de Gualdo tunc clericus secularis Nucerine diocesis." E Pál 141 megválasztását az imént említett pápai levél így adja elő: „Meghalván Jakab főnök, néhány napra rá e Pál eddig világi pap, e lovagrend ruháját vevé fel s anélkül, hogy a rendbe beesküdött volna, a konvent által magát főnökül megválasztatá s mint ilyen működött is semmi pápai megerősítést nem kérvén, sem nem nyervén. Hogy mint főnök csakugyan működött, fentebb láttuk. Mint ilyen perbe fogta budai Kunchlint, a Nyék melletti majorsága után járó tized miatt. Azonban meghalt, mielőtt e per befejeztetett. S szerencséje is hogy elhalt; mert VI. Kelemen pápa Pál választását el nem ismerve, meghagyta 1343. máj. 6-án kelt levelében az esztergomi és kalocsai érseknek, hogy e választást mint jogtalant semmisnek és érvénytelennek kijelentve, e főnökségi tisztet Guilelme sancte Marie in Cosmedin diacono Cardinali adják és őt vagy helyettesét e főnökség birtokába beiktassák." 142 Paulus Loanus tehát világi pap és orvos volt. Az utóbbi megállapítás igen jelentős a rend ispotályos szerepével kapcsolatban. A stefaniták ispotályaiban tehát a betegellátásnak komoly szerepe volt, a más rászorultak (özvegyek, árvák, zarándokok, szegények) elszállásolása, istápolása mellett. 130 Fügedi (1986) p 231—233 131 Csorna (1904) p 144 132 Erdélyi (1932) pp 8, 78 és 80 133 Karácsonyi (1901) pp 3:226—230 134 Karácsonyi (1901) pp 2:436—446 135 Erdélyi (1932) pp 56f 136 Thomas Archidiaconus, az idézett helyen 137 Karácsonyi (1901) pp 2:280—289 13í! Wertner (1908) p 128 139 Reiszig (1925) p40 140 az 1373 nyomdahiba, VI. Kelemen bullája 1343 05—04-én kelt 141 Knauz itt két Pál nevű személyt tévesen egynek vesz 142 Knauz (1865) pp 737f
