Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről

ták azután Szentistvánnak. A dunai révnél feküdt, a jobb parton. Szemben vele, a Duna északi partján volt Szép, az érsek tulajdona, amely nevét Széplaktól kapta. II. Endre 1215-ben elrendelte, az érsek és a keresztesek közösen tartsanak révészeket, és az ott átkelő kereskedőket kényszerítsék, hogy térjenek be a városba, és fizessenek vámot a káptalannak. Reiszig tévesen Baranya megyébe helyezi. A karcsai volt stefanita templom képe nyugat felől. Az Országos Műemléki Hivatal által rendelkezésemre bocsátott fénykép Szokol

m

, elenyészett falu, az 1187-es bulla említi, fekvése egyelőre nem ismeretes. Szűz Máriának szentelt temploma volt. Tapolcsány

110 birtok, amelynek fekvése egyelőre nem ismeretes, amelyet 1259-bcn IV. Sándor pápa, mivel ispotály fenntartására szolgált, a tized fizetése alól felmentett. Tarcal

m a tokaji hely nyugati lábánál fekvő falu, Szt. Andrásnak szentelt templommal. Tát

112 (That, Taath, Taat, Tatu, Thath, Thaath) Esztergomtól kb. 10 km-re, a Kis-Duna partján fekvő falu, amelyet 1181-ben III. Béla, a Szt. György-templommal és egész határával együtt a szentkirályi kereszteseknek adott. 109 Györffy (1987)p 2:281, Reiszig (1928) p 2:141 110 Reiszig (1928) pp 2:50, 52 111 Györffy (1987) p 2:281, Reiszig (1928) pp 2:22, 29 112 Györffy (1987) pp 2:211, 281, 314, Reiszig (1928) pp 2:141f