Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
minél átfogóbb, sokszínűbb ismertetését szerették volna megvalósítani, többeknek adva meg ezzel a lehetőséget a felszólalásra. A dolgozatok terjedelme így többnyire néhány oldalasra szűkült. A hét részbe sorolt előadások bevezetéseként a műtéti altatás ókori és középkori európai és muzulmán gyakorlatának ismertetése állott. Ezt követték a múlt századra visszavezethető modern eljárások történetét vizsgáló dolgozatok. Az előadások tematikailag lényegében felölelik az aneszteziológia egészét. Az illanógáz módszerek (nitrogénoxid, chloroform, aether, etilchlorid, cyclopropan stb.) kidolgozásától a helyi (cocaine, morphium stb.), majd pedig az idegtörzsi érzéstelenítés módszerének kialakításáig. Hasonlóképpen vizsgálják a felszerelés tökéletesedését és összefoglalják a kiemelkedő szerepet játszott útkeresők, úttörők avagy fejlesztők tevékenységét. Földrajzilag Hongkongtól Máltától Kanadán az Egyesült Államokon és Ausztrálián át Angliáig, Skandináviáig és Hollandiáig nyílik a látószög. Szűkebb régiónkat a ljubjanai Darinka Sobanmk a szlovéniai altatás XIX. századi viszonyait vizsgáló rövid dolgozata, valamint M. Kus, M. Sych, W. Jurczk és Z. Rondino lengyelországi ismertetései képviselik. A kötetet a konferencia résztvevőinek névsora, egy tárgy- és névindex egészíti ki. A bibliográfia részterületek szerint az egyes előadásokat követően került feltüntetésre. Varga Benedek Auernheimer, R. — Baron, F. (Hrsg.): Das Faustbuch von 1587. Provokation und Wirkung. (Bad Kreuznacher Symposien Bd. 2.) München, Profil Verl., 1991, 90 p. A kötet öt, a szimpóziumon elhangzott irodalomtörténeti tanulmányt tesz közzé. Témája az ún. Os-Faust-monda, amely rég letűnt korszakot tükröz. Faust sorsa azonban nem idegen későbbi korok emberétől sem, amit bizonyít számtalan művészi ábrázolása, melyek közül leghíresebb a Goethe-féle feldolgozás. Az 1587-ben megjelent Faust-könyvnek nem ismerjük a szerzőjét. A kiadó Johann Spies, iskoláit Oberurselben, a lutheri tanok fellegvárában végezte, önálló könyv kiadásra lehetősége először 1587-ben, Heidelbergben nyílott. A Spies által közreadott művek kivétel nélkül a hitvitázó irodalom termékei, melyekben a szerzők a katolikusok, kálvinisták és Melanchton követői ellen foglaltak állást. Spies nyomdásztevékenységét Frankfurt am Mainban folytatta, ahol szintén Luther ügyének szentelte magát. Joggal merül fel tehát a kérdés, vajon mi lehetett az oka, hogy a Faust-könyv éppen őnála került kinyomtatásra, holott kiadói programjában a szórakoztató irodalom nem kapott helyet. Magyarázatul az a tény szolgál, hogy a történetet az olvasóknak szóló figyelmeztetésekkel, félreérthetetlen felvilágosításokkal látták el. Faust sorsával didaktikus módon illusztrálták, hogyan nem szabad élni. A könyvet átszövő didaktikus koncepció leginkább a történet elején és végén érvényesül, míg a fejezetek többsége Faust kalandjait fordulatosán, szórakoztatóan meséli el, morális tanulságok hozzáfűzése nélkül. Ennek köszönhető, hogy a Faust-könyv bestseller lett, rövid időn belül elfogyott, és hamarosan sor került a Spies és a konkurens nyomdászok által történt utánnyomásokra. A nagyfokú és állandó érdeklődés, melyet Spies a Faust-könyv közzétételével ébresztett, egyedülálló a kultúrtörténetben, és ez indokolja, hogy a téma újra meg újra az irodalomtörténészek kutatásainak előterébe kerül. A kötetben szereplő tanulmányok eltérő aspektusból közelítenek a témához: vizsgálják az ördöggel kötött paktum motívumának és az ördög figurájának változását a különböző feldolgozásokban, foglalkoznak a történet irodalmi forrásaival, egyháztörténeti összefüggéseivel. A könyvecskét a szövegkiadások jegyzéke és jól használható irodalomjegyzék zárja. Jobst Agnes Auernheimer, R. — Baron, F. (Hrsg.): Johannes Trithemius. Humanismus und Magie im vorreformatorischen Deutschland. (Bad Kreuznacher Symposien I.) Profil Verlag, München, 1991, 80 p. E könyv a Johannes Trithemius (1462—1516) életét és munkásságát elemző, 1991-es Bad-Kreuznach-i konferencia anyagát közli. Trithemius, a valaha nem csupán híres, de egyenest hírhedt sponheimi apát, mindmáig kellően nem méltatott alakja a német humanizmus és reformáció hajnalának. Trithemius nem annyira írott művei, mint inkább lenyűgöző személyisége, hatalmas műveltsége, könyvtára és kulturális szervezőtehetsége folytán válhatott kora központi személyiségévé. Konrád Celtis és Johannes Reuchlin éppen úgy tanítványai közé tartozott, mint Cornelius Agrippa, s egyre bizonyosabb, hogy Németországban a XVI. század több szellemi irányzata is az ő „Akadémiájáról" eredeztethető. A kötet K. Arnold Trithemius életét és munkásságát bemutató tanulmányával indul, ezt követi F. L. Borchardtnak Trithemius hatását és utóéletét elemző munkája, majd W-D. Müller-Jahncke előadása, mely Agrippa és mestere kapcsolatait igyekszik tisztázni. (A „De occulta philosophia" létrejöttében Trithemius döntő szerepet játszott!) A talán
