Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

KRÓNIKA - CHRONICLE

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT DR. HAYNAL IMRE (1892—1979) Fény és árnyék változása, eredmények mellett csalódások és kudarcok, majd minden életpálya osztályrészei, de vannak életutak, melyeket sorscsapásszerűen kísérnek végig a megpróbáltatások, történelmi, egyéni, a jellemből, az állhalatosság­ból fakadó próbatételek. Gyakori, hogy a hosszúra szabott életút szinte vonzza magához a történelmi helyzet, a hatalom arroganciája és a rosszakarók cselvetései szülte konfliktusokat. Ilyen életút volt Haynal Imréé, amely száz esztendővel ezelőtt kezdődött, s amelynek méltatására immár cenzúrázás nélkül vállalkozhatunk. Elmondhatjuk, hogy a század több mint háromnegyed részét átívelő életében nemcsak a tudomány robbanásszerű fejlődését kísérte végig, de a történelem viszontagságait is elviselte, az első világháborút, az azt követő területi megnyomorílottságol, a másodikat, amely más szinten tetézte a megnyomorítottságot és különösen a szókimondó, elvhű emberek sorsát tette törékennyé. Haynal Imre 1892. november 12-én Besztercén (Besz­terce, Naszód vármegyében) született. Édesapja a megyei kórház igazgató főorvosa volt. A helyi evangélikus gimná­ziumban érettségizett, majd a pesti orvoskarra iratkozolt be. Negyedéves korában gyakornok Apáthy István mel­lett. 1915-ben szerzett orvosi oklevelet. Behívják, a frontra kerül, részt vesz mind a galíciai, mind az észak-olaszországi harcokban, még Albániába is eljut. Az isonzói csatában megsebesült. A négyéves frontszolgálatot megsínyli ideg­rendszere, de megnyugszik, amikor Buday Kálmán kór­bonctani intézetében orvosi tevékenységét megkezdheti. Apáthy a morfológia, Buday a kórtan, a bakteriológia irányába élénkíti érdeklődését. Ezután 14 boldog esztendő következik a Korányi Sándor vezette III. sz. Belgyógyászati Klinikán. Itt 1934-ig főorvossá történt kinevezéséig dolgo­zott. Gazdag tapasztalatokat jelentettek számára külföldi tanulmányútjai. 1922-ben H. E. Ewald, a neves fiziológus kórtani intézetében ösztöndíjas. Ewald fedezte fel a vér­nyomás-szabályozó carotis-sinus reflexet. Négy év múlva Bécsben találjuk F. Pick professzor gyógyszertani intézet­ében, ahol többek közt a keringésre ható gyógyszerekkel kísérleteztek. A húszas évek második felében két esztendőt töltött Londonban Sir Thomas Lewis kardiológiai intéze­tében. Ebben az intézetben tisztázták — a többi között — az urticaria és a histaminreactio hasonlóságát. Haynal Imre hamarosan a szív- és érbetegségek magántanára lesz, majd 1934-től először a László Kórház, majd a Rókus Kórház főorvosa. Megkapja a rendkívüli tanári címet, 1940-ben a kolozsvári egyetem Belgyógyászati Klinikája professzora, igazgatója, majd dékánja. 1946 elején elszorult szívvel búcsúzik Kolozsvártól. Budapestre kerül és a II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója lesz. Minden erejét és képességét felhasználja, hogy mind a gyógyítást, mind az orvosképzést magas színvonalon szolgálja. Különös gondot fordít az 1956-ban súlyosan megsérült klinikaépület helyreállításának és berendezésének irányítására. Haynal Imre (1892 1979)

Next

/
Oldalképek
Tartalom