Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről

mutatható ki. A felhévízi konvent elemi iskolát is tartott fenn

87

. Legrégibb, az Országos Levéltárban fennmaradt hiteleshelyi oklevele 1278-ban, az utolsó 1348-ban kelt. Az 1906-os ásatásokkor a mai Török utca, Margit körút/Mártírok útja és Zsigmond/

Frankel Leó út által határolt telken (Mártírok úti 5.) feltárták

88 a XIII. századi átmeneti stílusú, 11 m fesztávú, egyhajós, keresztboltozatú, többszögű apszissal záródó, egytornyú szerzetestemplomot (2. ábra). 1297-ben Lodomér esztergomi érsek időzött itt a stefanitáknál, talán itt is halt meg 1298-ban. Imre váradi püspök is járt náluk, itt vesztette el Szt. László egy ujjcsontereklyéjét, amelyet az ispotályosok megtaláltak és megtartottak. A rendházhoz tartozott többek között Hévíz falu, vásár89

, szárazvám- és révjoggal

90

, továbbá Óbuda határában szántóföldek és rétek, Budán a kövesdmáli szőlő

91

, valamint hőforrás és fürdő is

92

. Amikor 1440-es polgárháború során Szécsi Tamás A hévízi volt stefanita templom mai képe nyugat felől. Gerevich (The Art of Buda and Pest in the Middle Ages, Bp. 1971 24. p.) közli Supka Géza ásatásai nyomán 87 Kubinyi (1964) p 169 88 Supka (1907) p 9 89 Mollay (1959) p 198 (427) 90 A három Buda környéki rév közül ez, mint Kubinyi (1964) p 86 kimutatta, a jenői rév volt. A révjogot 1286-ban 10 márka ezüstért eladták, hogy támogathassák akkoni házukat 91 Mollay (1959) pp 45 132f (210) 92 Kubinyi (1964) p 140