Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Gedainé Kölnéi Lívia: Az anyákkal és a kisgyermekekkel kapcsolatos rontások és gyógyítások a magyarországi boszorkány-periratok tükrében

amelynek anyagából hírt kapunk Szakály Gáspár háromhetes gyermekének elrabláskísérletéről, majd rögtön utána súlyos betegségbe eséséről és haláláról.

57 A csecsemőrablások legszörnyűbb lehetséges következménye a boszorkányszombat éji feláldozás és megevés volt. Barta Erzsébet 1734-ben mesélte el a bíróság előtt egy boszorkányszombat éji élményét, aminek része volt a csecsemőlakoma: „.. .az házban nagy vetett asztalok voltának, egyik közzülök volt az ki mondotta: sör Pecsenye kellene, melyre csak hamar által futván az uczán a túlsó sorra egy férjfi [...] s hozót egy szép szopós kövér gyermeket, és csak hamar öszve vagdalván, vasfazékban meg főzték, és közönségessen meg ették, a Csontyait penigh öszve szedvén, Széna Murvával elegyítvén öszve rakták mondván: nó már vigyétek oda, azhol volt. " (Tarján, Csongrád vm., 1734)

58 A csecsemők elrablása ellen lehetett védekezni, segíthetett például a kimondott szó ereje, az ellene mondás: „Nem viszed kutya az én gyermekemet. " (Körösladány, 1756)

59 „Nem viszed bizony kutya eszt, mert az én gyermekem." (Balkány, Szabolcs vm., 1717)

60 „Holnap reggel jőj kutya sót adok nyalni. " (Kisvárda, 1756)

61 11. VÉDEKEZÉS A GYERMEKEK MEGRONTÁSA ELLEN Az egyik legfontosabb védekezés mindenfajta rontó szándékkal szemben a keresztelés volt, mint a Krisztus védnöksége alá helyezést kifejező, eleven hatású jel. A keresztelés nem minden esetben óvta meg a gyermeket a rá leselkedő veszedelmektől, de többször is utalnak bajelhárító, rontástól védő szerepére, amikor hangsúlyozzák a tanúk, hogy kereszteletlen gyermek könnyebben válhatott ördögi praktikák áldozatává, mint a megkeresztelt: A boszorkány szájában kicsempészte a templomból a szentostyát és „azt a Szent Ostyát Viasz Gyertyával öszve eresztettek, és keresztölettlen gyermeket [...] ezen Sz. ostyának főztyével meg fojtott". (Egyházasfalva, 1745)

62 A megrontó szertartás fenti leírásából kiderül, hogy az ördög szolgálatában álló boszorkányok éltek a keresztény, különösen a katolikus szertartások és szentségek felhasználásával úgy, hogy azok hatását (gyógyítás, üdvösségszerzés) a visszájára fordították. Hasonló párhuzam nyilvánul meg a rontást előidéző átokmondás és az ellenkező eredményt óhajtó áldásmondás között. A periratok egy részéből a magukat a Gonosz, szolgáinak vallók heves keresztényellenessége derül ki. „A Felhőket és essőketis meg tudjuk tartoztatni az Ördögnek az ő hatalmával, a midőn ezen dolgot el követtyük, az Ördög vélünk vagyon [..Ja felhőt fenyegetvén, Hlyen átkot mondunk: Szakadjatok el Felhők, ne légyen esső Keresztyén emberre, ne teremjen az Határban sem Buza sem fű, hogy semmije ne légyen a Keresztyeknek. " (Hódmezővásárhely, 1758)

63 A boszorkány—keresztény, Ördög—Krisztus ellentét miatt értelemszerű volt, hogy megrontásos betegségeket szentségekkel is próbáltak hárítani. Megmerevedett végtagú, megnémult leánynak a szomszéd szentségeket (valószínűleg szentelményeket) hozott és a lány nyakába akasztotta. „Az szencségeket ott hadta, és egy kevéssék a Leánka Nyakában voltak, s azonnal a szava meg jött, és tisztán beszéllet. " (Átány, 1754)

64 57 II. 528. 5S 1.247. 59 III. 154. 60 II. 306. 61 11.410. 62 II. 250. 63 I. 343. 64 1.418.