Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Gedainé Kölnéi Lívia: Az anyákkal és a kisgyermekekkel kapcsolatos rontások és gyógyítások a magyarországi boszorkány-periratok tükrében

A boszorkányperiratokban talán leggyakrabban említett rontás a végtagoknak, különösen a lábnak az elnyomorodása valamilyen formában. „... el dagadott rútul az kisgyermeknek edgyik lába [...] az romástul fogva pedig ez mái napigis sánta nyomorult biczentő a fél lábára. " (Miskolc, 1716)

35 „ ... bé ment hozzájok Katoné és az gyermeket fel vette ezt kérdezvén nagyé mcir az Gyermek, mely üdőtül fogva az Gyermek nyomorék. " (Heves vm., 1726.)

36 Szabó Ilona „bölczőbeli gyermekét ugy el rontotta [Letenyei Petemé] hogy mai napigis nyomorult, se nem járhat se nem szolhat noha immár három esztendős ]...] mivel az czipeit egészlen kifordítottak az helyebül. " (Páli, Sopron vm., 1744.)

37 A végtag-elnyomorodás egyik speciális formája a kéz- és lábzsugor: „ ... az Fatens Fiacskájának Keze és Lába őszve sugorodott, annak utána a Fatens maga oda hitta [a boszorkányt] hogy lasa meg az fiacskáját, a minds oda ment és azt mondotta, magatok váltok az oka, mert a mit kérnek tületek nem adtok..." Később mégis megfürösztötte a csecsemőt, ami gyógyítóan hatott rá. (Hódmezővásárhely, 1730)

38 Néhány esetben a rontást a boszorkány nyájas viselkedése, a gyermek karba vevése kísérte. A személyes érintés tehát nemcsak a gyógyításban, hanem a megrontásban is fontos szerepet töltött be. „Bőcsőben lévő gyermekét föll vötte, szeme musrajat le simogatván monda: Be szép gyermek ez, azon étszaka a gyermek mintha Tűzben vetették volna kinlódót, minden csontyait egy portzikaigh ki szetté, meghis hólt a gyermek bele."(Nyék, Pozsony vm., 1711.)

39 Ez a „csontkivétel" a másik jellegzetes elnyomorodás típus, aminek jobb esetben sántaság, bénaság, rosszabb esetben halál volt a következménye. Hódmezővásárhelyen 1758-ban így vallott a boszorkány a bíróság előtt: „... Nyári Napon a Sarkából vettük ki a Csontot, Macska képiben oda mentünk a Gyermeknek a lába ki volt a Bölcsöböl, melyetis meg karmolván a gyermek el sivalkodott, mi pediglen elfutottunk, az óltától fogva mindég sánta a gyermek. "

4l) A megérintéshez hasonló szerepet töltött be a néphitben a boszorkány ruhájának érintése is. Somodi Erzsébet egy reggelen vette észre, hogy előző nap keresztelt kisgyermekének „az lábacskái őszve vannak fonva". Zainéra, a bábára gyanakodott, aki előző reggel a gyereket fürösztötte és „az fürdőbül hogy ki vette, nem az szokott fürösztő ruhában takarta, hanem fel fogta a Szuknyáját, és a Pendeliben takarta, holott a fürösztő ruhávalis kínálták."^ (Átány, 1754) A rontások gyakran az ördögi eredetű gyógyításokhoz szükséges eszközök megszerzését szolgálták: „Egy Gyermeket vittem a Vendégségben, Fendrikné Társammal, a kinek a Csontyát ki szedtük, és a Gyermek meg hólt, áztat valami Zsírral megfőztük, azon Zsírt annakutánna a Feő Generális [Tompainé nevű boszorkány] osztogatta" megkenéses gyógyításokhoz. (Hódmezővásárhely, 1758)

42 35 1.201. 36 I. 393. 37 II. 217. 38 I. 231. 39 I. 493. 40 I. 342. 41 1.425. 42 I. 342.