Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
A 387/1817. pörben a leány este, a tanya ablaka alatt, az udvaron szült és gyermeke nyakára taposott, eltörte a nyakcsigolyáját és össze is szurkálta. Előbb a hullát a kertben elásta, de attól tarlóit, hogy „[...] onnét az Kutyák ki fogják kaparni [...]", ezért fölvette, „[...] ruhában takargatván az Szénás Kert árkában mellyebb gödörben ástam j...]" — vallotta. Végül a 402/1842. pörben a leány a szín alatt szült, majd úgy beszélt tettéről, hogy az ottlévő „[...] 's két fára felállított kád alá tettem, az alatt a'kád alatt volt egy két kapa sárga föld, azjt] elébe taszítottam a' kis dednek: hogy a' kutya valahogy kinevegye. "A falánk kutya elhárítása, mint a féltés kiváltotta motívum már későn jelentkezett és hazugnak bizonyult, mert bevallotta, hogy előbb az újszülöttnek „/...] ujammal feje lágyát benyomtam, " Hermann Imre írja, hogy a „kitelt ", elrejtett gyerek motívumára ott találunk, „/...] ahol az anya bolyongó, otthontalan, sőt üldözött. " 5U A bemutatott bünpörökben erre is találtunk jó példát. A 373/1775. pörben a koldusasszonyt nem fogadják be és a puszta ég alatt „[...] holtan Szültem meg Gyermekemet fényes nap dél előtt [...] sokáig az ingem aljában volt a Gyermek [...]" Az alább fölsorolt pörökben említett gyermekvesztéseket közös címmel így foglalhatjuk össze: „POKOLRA SZÁNÁS" Ortutay Gyula írta: „Mihelyt az anya ráébred áldott állapotára — olvashatjuk népszokásaink között —, boldog állapotát azonnal jelenti a segítő A nyáriak, Szülő-boldogasszonynak. így hát a születő gyermek fölött már őrködik az égi hatalom: pogány hagyomány és keresztény hit összefonódott szép szimbóluma:^ Ortutaynak sem e mondataiból, sem az ezeket követő magyarázatából nem derül ki világosan, hogy a keresztény hit elemével milyen pogány mítosz forrt itt egybe? A paraszti pantheizmus másik istensége, a FöldAnya társult a kultuszhoz és gyakran, épp a legtanulatlanabb paraszti rétegek esetében, erőteljesebben jelentkezett, mint a keresztény hatás. Rövid magyarázattal tartozunk arra vonatkozólag, hogy a nép hiedelmében a föld három légióból áll. Amin járunk, az a talaj. A hevenyészve ide elkapart, megöli gyermek csupán természettudományos szemléletünk szerint van a földben. Nem véletlen, hogy az elrejtés egyik módja volt az „elkaparás", vagy „földet löktem rá" stb., ahogy a pörökben vallották. A mélyebb régió a barázda alja, ahová a magot elvetik, a fát elültetik; a sír, amelybe végtisztességgel a halottakat eltemetik, a talaj alatt van, s ez a Föld-Anya, amely magába fogadja a hozzá végleg megtérőt, de termékenyítő élettel áldja meg a szunnyadót, pl. a belevetett magot. Bálint Sándor írta: „Öregektől hallottuk, hogy nem szabad a termőföldben nőn gazt, gyomokat szidni, hiszen igazában ezek a Föld éhes gyermekei. Amit az ember vet bele, az csak mostoha. " 51 Máshol ezeket írta: „A Föld, népünk ajkán Főd, kedveskedve anyafőd archaikus szemlélete különösen a Fődanya kultuszában jut kifejezésre [...] Ha valamelyik gyerek [...ja földet veri bottal, azt kiáltja neki a másik: ne verdjó anyád hasát, nagyon fáj az annak!" 51, Noszlopi László így fogalmazott: „Az ember történelem előtti gondolkodása (szimbolikus vagy animisztikus gondolkodás) szerint a »föld« és »anya« szavak jelentése azonos. Az észak-amerikai indiánok, ha valaki leül a földre, azt mondják: leült anyja ölébe. A rómaiak mondájában Brutus, az utolsó Tarquinius mostohafia, amidőn hazatért Delphiből, a kapott jóslás értelmében megcsókolta a földet, mint mindnyájunk édesanyját. " M Ugyanakkor nem ellentmondás, hanem az éltető Föld-Anya ereje az, hogy egyes hiedelmek szerint, hatása a földfelszínre, azaz a talajra is van. Temesváry Rezső írta, hogy „A gyermeket sok helyütt születése után vérrel bekenik, különösen a kezét és a lábát s a lepény távozásáig a földre teszik az asztal alá. " 55 50 Hermann I. 1984. 161. 51 Ortutay Gy. 1948. 8. s: Bálint S. 1980.3:454. « Bálint S. 1980.3:453. 54 Noszlopi L. 1989. 93. 55 Temesváry R. 1899. 112.
