Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
ezért ösztönösen cselekszik tovább arra a belső késztetésre, mint a szégyen, titokban tartás, félelem; és ez a magatartása, ti., hogy a szülést, a gyermekellátást a megkezdett napi tevékenységének csupán egy közbülső, esetleg éppen zavaró tényezőjének tekinti, az újszülött pusztulásához vezethet. A 403/1842. pörben jellemző társadalmi képet találtunk arra vonatkozóan, hogy a terhes gyanús személyek száma milyen jelentékeny volt. Amikor egy olyan kis lélekszámú faluban, mint Szegvár, egy gyermekgyilkos leányt kerestek, több terhesre leltek, akik törvénytelen módon, házasságon kívül éltek és figyelmeztetni kellett anyai kötelességükre, a gyermek fölnevelésére, és erről a lányanyák szüleinek is szóltak. A 366 /1724. pörben csecsemőgyilkosság igazolódik: „/.../ az kinek nem igaz agy béli Gyermeke született, ez áztat megh ölte. " A 404 /1756. pörben abból a mondatrészből, hogy „[...] tudtam bizony azt, hogy meg hal, men a ruhából Soha ki nem moshattam [.../ " az újszülött elrejtése, halálra szánása fejeződik ki. Azzal, hogy a gyermeket pólyába dugták és a bábának onnan sohasem volt szabad kivenni, tisztába rakni, a szülei a csecsemő halálát tudatosan idézték elő. A következő halálesetekhez elmei ülésnek, megfulladásnak van köze. Az elrejtés egyik vagy végső helye víz, vagy híg massza, pl. emberi ürülék volt. A módszer elterjedtségére jellemző, hogy Vigh Károly a XVII. századi, marosvásárhelyi pörök között kutatva, az egyiket így ismerteti: a megszült kislányt az anya előbb „/..] az moslékos cseberben vetette s ott állott egy ideig, s azután [...] ö maga vitte az kamoraszékre, gazt is ő maga vetett reá". 34 A 124/1758. pörben a terhes lány idő előtt szült, „/...] de mivel fagyos volt a föld el nem temethettem — vallotta —, hanem à Tiszába vetettem [.. ./"a magzatot. A 371/1769. pörben az anya először azt vallotta, hogy „En egy Desácskába bele Szültem melybe már az előtt víz volt [.. f azon vízben faliadon. " Szeretője ugyan azt javasolta, hogy,,/...] egy tűt Szúrjak aáfeje lágyába, úgy meg ölhetem [.. ./"Végül is, mint olvasni fogjuk, az anya más módszert választott. Tűvel az agy halálos sértése még a XX. században is ismert gyilkossági eljárás volt. Tényként leírhatjuk, hogy a leggyakoribb gyilkosság a tehetetlen csecsemők elpusztítása volt (és maradt), amelyet általában latrociniumként, azaz különös kegyetlenséggel hajtottak végre. Szabó Jenő írja, hogy 1939-ben Sopronban Lukovits Anna szégyenében úgy ölte meg gyermekét, hogy előbb katlanba megfőzte, azután a kútba dobta. 35 A 378/1781. pörben az anya szintén azt vallotta, hogy „A 'Konyhába Szültem a Dézsába /.../" amelybe vizet töltött. A 379/1782. pörben a kislány a Szegeden megszült gyermekét „Kukoricza város felé Toba vetettem [...]" — vallotta — a' Gyermek pedig mikor azon Tóba vetettem, eleven volt, nyihogott is mint á matska. " A felelősséget magára vállalja és a vallomásában tettét ösztönös cselekedetnek ítéli meg: „/.../ magamtúl tselekettem, mert Gyermek voltam, nem tudtam mit tselekszek. " A 395/1827. pörben a vádlott „/.../ titkon meggyerekezvén Szülöttyének elsőbb a nyakát kitekerni '.v azután azt az árnyék székbe vetni [.../ nem iszonyodott". Jellemző az emberi undokságokkal teli gödörbe rejtés. E hely megválasztása az egyik ősi módja az emberi társadalomban a nem kívánt, tehát „undok ' gyermek vagy személy meggyalázásának és elbújtatásának. (A második világháborúban a felbőszült és felszabadult táborlakók őröket fullasztottak a latrinába.) Kállay István írta, hogy Lehmann Kata szüleményét az árnyékszékbe dobta. (Szerencsére innen még élve kivették.) 36 A 393/1825. pörben, mint láttuk, a gyermeket az apja az iskolai árnyékszékbe vetette. A 400/1829. pörben a lány kitekerte gyermeke nyakát, majd a nagy szülési fájdalomra hivatkozva, azt sem tudta, hogy mit csinál „/...] 's a ' Gyermek hova lelt, tsak akkor láttam hogy Árnyék székbe vetettem". A 39b/1827, ili. a 397 /1827. pörből megtudjuk, hogy a vásárhelyi „/.../ uly uttzánn a ' to part alatt lévő kútban egy kis gyermek van [...] a' nyakába két darab tégla volt kötve". Néprajzi megfigyelésünk szerint a vásárhelyi tanyai lakosság körében a közelmúltig előforduló jelenség volt, hogy a család a nyitott ásott kútba nem csupán véletlenül ejtett különböző holmikat, hanem gyakran szándékosan vetettek bele többé nem használt, a család által eltaszított tárgyakat, ilyenek voltak pl. 34 Vigh K. 1980. 90. 35 Szabó J. 1988.97. 3 " Kállay I. 1985. 217.
