Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

A kérdéskörben még mélyebben tekint vissza a következő két megfigyelés. A rutén asszonynak nem szabad prezentálnia, mert,,/.. .J Az ördög búvóhelyet keres és ha az asszony felfogja a szoknyáját, támad egy nyílás, ahol az ördög bebújhat. "'

5 Az is kiderül, hogy „A viharfélelmet vált ki, a félelem ősi levezetője a coitus. A férfi megtámadja a boszorkányt; a nő mezítelenül megadja magát a viharnak. "

16 A prezentálás rontáselhárító jelentésével függ össze a szemmelverés megelőzése verbális „fenékfitogtatással". Jung Károly gombosi gyűjtésében írta: „Hogyha valaki tóta a gyereket itt a kocsiba f...] oszt akkó aszongya, ugye: A \ mijén szép kis gyerek, csupa apja! A \ mondom, hajnye, de szép kis gyerek, mondom, seggükbe szemetek Szent Iván-napig!! Azé, hogy ne tudjanak csudákoznyi azon a gyereken, hogy emenjen a szemük. "

ll Ugyancsak Jung írta, hogy Galgamácsán a szemmelverés elhárítására szenes vízből egy cseppet tettek a beteg nyelvére, mondván: „A seggébe a szeme, aki ártott vele!'

ns Dél-alföldi poranyagunkban, a 64 /1763. iratban „Nagy Kata ki állott á Násznép eleibe, s fel fogódzott s à ket czombját vervén mondotta: ez ám a Szép czomb. " Egy másik tanú így beszélt róla: „/...] a sok bor ivók kőzött fel fogódzott mezítelenen, ki mutatván Szemérmét, kínálta vélle az bor ivókat." A 66/1770. pörben Fejes Andrásné „[...] feltakarta magát, és az haját ki mutatta [...]" A 76/1748. pörben „[...] láttam — vallotta a tanú —, hogy á Kortsmárosné, oly fertelmessen fel volt takarva, mint amidőn afféle testi dolgon el szokták követni" (ti. a közösülést). A 89/1761. pörben „[...] azon mezítelen -s- fel fődőzve találta az Asszont [...[" A 131/1762. pör, az alcsoporton belül, a vizsgált jelenség legtipikusabb esete: „Sugár Judka mezítelen vetkeződőtt magok udvarán, és verte a Szemérem Testét, mondván bizonyos János névű Kanász Legénynek: Baszhatnál most ne picsa [...]. " A 182/1766. pörben „Nyékinéjol fel emelvén szoknyáját és pendelet, vagy is hosszú ingét, az Czombját mutogatta Deák Istvánnak, is hogy néki minemű szép fejér teste volna [...]. " Ezekben az esetekben a fölajánlkozó magamutogatás azonos időben kétféleképp következett be: cselekedetben és szóban. A 198/1752. pörben „Az Aszszony pendölét szoknyáját feli húzván Lovász György mercsekelte az Czombját egy Czérnávall az útán a' magáét. " A 243 /1776. pörben „/...] az Asszony Máttyásné a 'főidőn el vetette magát, a' Legény pedig fel hajtotta Szoknyáját, Pendelet, ésarczallreáfekűtt. "Ismertjelenség, amikor a nő úgy kínálta föl magát, hogy hanyatt feküdt a férfi előtt és ruhái fölcsúszva, kilátszó mezítelenségével keltett vágyat.

19 A szemérmét természetesen nemcsak a nő mutatja ki, hanem a férfi is. Jung Károly írta, hogy „[...] szó sincs arról, hogy a genitáliák démonűző [...[, egyben »rontó« funkciója csupán a női nemre korlátozódnék [...JA fallikus ábrázolatok, valamint az ugyancsak ide tartozó csipisz- vagy fügemutogatás máig is ismert gesztusa [...] ugyancsak a genitáliák (vagy a coitus) rontáselhárító szerepére alapozódik. "2° Magyary-Kossa Gyula arról írt, hogy a 15—16. században Németországban divat volt a ruhán a latz, azaz a nadrágon kívül hordott péniszzacskó: „[...] szemérmetlen penis-exhibitio volt ez, óriás méretű latz-okkal, melyek büszkén hirdették az ámuló külvilágnak: »ilyen legény vagyok en!«"

21 A „péniszfitogtatást" társadalmunk perverziónak: exhibicionizmusnak ítéli. A 70/1805. pörben a gazda a szálláson „[...] mutogatta Szemérem testét az Leánynak, mondván: de szép [...]" Erőszakos közösülés után még többször is mutogatta a lánynak a péniszét. A 156/1774. pörben a nótárius az ivóházban levetkőzött és paráználkodni hívta az egyik ott tartózkodó nőt: „[...] Gyere be már ebatta, akkor is a szemérem testét a kezében tartván [...]" A 174/1806. pörben a juhász az „[...] maga fertelmes eszközét a gatya szárán kitolván [...]", a kislánynak mutogatta és végigfektette rajta. A 221/1762. pörben „ Török György [...Ja farkát fel 15 Róheim G. 1925.44. 16 Róheim G. 1925. 45. 17 Jung K. 1987. 80. 18 JungK. 1987. 81. 19 Szenti T. 1985. 282. 20 Jung K. 1987. 83. 21 Magyary-Kossa Gy. 1929. 1: 199.