Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

1. FÖLKÍNÁLKOZÁS, CSÁBÍTÁS, NEMI JELLEGŰ CSÚFOLÓDÁS ÉS KERÍTÉS A felajánlkozás, a genitalis testrészek mutogatása az emberi társadalomban is meglehetősen sokféle, de valamennyi mélyén belső, szexuális késztetés rejlik. Ezeket is a közösségen belüli tanulással, tehát másokat látva és utánozva lehet követni. Ez a prezentációs magatartásforma a csoporton belül hierarchikus sorrendet is kialakíthat, hiszen az a személy, aki (testével, szeméremrészével) fölkínálkozik, alárendeli magát a másiknak. E magatartással haragot is csillapíthat. Az agresszió egyik megfékezése is lehet, ha félelemben lévő személy a düh elfojtása végett a nemiségét ajánlja fel. A látvány, a mozdulatok és az ezt kísérő biztató beszéd a másik félben szexuális ingert képezhet, amely a dühét kívánalomba fordítja át. így pl. nemzetségi fokon a két harcoló csapat közé beálltak a teljesen meztelenre vetkőzött asszonyok, mintegy fölajánlva magukat, hogy ezzel is békére bírják a férjeket. Az ellenkező hatásra való törekvés is ismert: a mezítelen altest mutogatása csúfolódást jelent, főként ha azt megfelelő taglejtések és hangok is kísérik. Ilyenkor viszont a „gonosz" elriasztása és a másik megalázása, dühének fölkeltése a fontos; vagy éppen a csúfolódó vezeti le tehetetlen dühét, és a „csúnya, gusztustalan testrésszel" áll bosszút. A genitálék mutogatásával a nép rontást éppúgy idézett elő, mint ahogy elhárított. Ebben az esetben tehát a prezentálás kettőssége ellentétes. A nők mezítelen feneküket ősidők óta ráverik az ellenségeikre. László Gyula írta a Kolozs megyei Magyarszentpál Árpád-kori templomromjából való pillérfőről, hogy „A kőfaragó a pillér fejére meztelen nő személyt faragott, amint mélyen lehajolva bal karjára támaszkodik, s a nézők felé fordított hatalmas tomporát jobb kezével még szét is húzva mutogatja. Majd így folytatja: „[...] a magyarszentpáli asszony varázslómozdulata, úgy látszik, a földkerekség minden népénél s minden korban használatos volt. Nyilván olyan dologról van szó, ami embervoltunkkal szinte egyidős. Manapság is szerte a világon ezzel a mozdulattal becsmérlik egymást a veszekedő bárdolatlan asszonyok [.. J"

1 Azt, hogy a prezentálást az emberi kultúra milyen sokrétűen és finoman árnyalta, nem ismerte föl. A szemmelverés, ártás és elhárítás jelensége mögött nem látta a genitálék mutogatásával való összefüggést. „Az ágyék mutogatása és a piros színnel való védekezés sehogyan sem illeszkedik e babonaanyag térszínrajzába" — írta László Gyula.

1 Ugyanakkor — bár Hermann Imre ősi ösztönkutatásának idevonatkozó eredményeit nem említi, valószínűleg nem ismeri — jól érzékelte, hogy a prezentálás az emberiség őstörténetében messze visz vissza bennünket, mert így fogalmazott: „A halvány nyomokat követve úgy vélem, hogy e szokások a régebbi kőkor örökségéből alakulnak, s talán még továbbra is visszavezethetők: állati létünk ősemlékezéseit rejtik magukban. "

4 Szintén László Gyula írta: „/...] amikor II. Géza alatt Zimonyt ostromolták a bizánci csapatok, egy magyar boszorkány kiállóit a várfalra, hamut szórt a görögökre, azután szoknyáját felemelve, hátat fordított, s lehajolt hátsó részeit mutatta nekik [...] Bűvölő asszonyaink még ma is fejüket lehajtva, lábaik között néznek hátrafelé. "

5 A várfalra állt, ülepét mutogató asszony cselekedetében ezeket a motívumokat találjuk: prezentálás, nemi jellegű csúfolódás; a hamuhintés pedig nem más, mint a később tárgyalandó meggyalázás; varázslás, amely a várvédők védelméül szolgált. László Gyula említi, hogy „A régi skóciai templomokban a belépőket a szemmelverés ellen az oszlopfőkre kifaragott s nemi szervüket mutogató nők védelmezik. "

6 A zimonyi „boszorkány" esetét Trócsányi Zoltán munkájában részletesen megismerhetjük a XIII. századbeli Joannész Kinnamosz görög történetíró följegyzéséből. A történet 1150-ben történt, amikor Manuel császár ostromolta Zimonyt. A görögök a vár elfoglalása után iszonyatos vérengzést vittek véghez. 1 László Gy. 1977. 188. 2 László Gy. 1977. 197. 3 László Gy. 1977. 200. 4 László Gy. 1977.200—201. 5 László Gy. 1944.441. 6 László Gy. 1944.441.; 1977. 195.