Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Kemenes Pál: Dudith András (1533—1589) gondolatai a medicináról

Dudith a levegőt, mint a pestis keletkezésének okát elvetette, s tette ezt még élesebben, egy későbbi Raphanusnak írt levelében. „... illud tantum dico me proprie in earn sententiam abisse ut non in aerem sed in contagium ex infectis corporibus pestis causam proximam référendum existimem. "

iS A Monaviusnak írt leveléből kiviláglik, hogy jól tapintott rá a pestis bubógenny közvetítésével, valamint a cseppfertőzéssel történő emberről emberre terjedésének két útjára. Hasonlóan tapasztalatai tények húzódnak meg „... még ha más alkalommal is megérintettek" megjegyzés mögött, amit ma a betegség incubatios idejével és a baktérium szervezeten kívüli perszisztálásával azonosíthatunk. A pestissel kapcsolatos járványtani megállapításait a következőképpen összegezhetjük: a pestis keletkezésében minden szupranaturális okot tagadott. A ragályt fertőzött testekből eredeztette. Azonosnak tartotta a sporadikusan és a járványosán jelentkező betegséget. A terjedés okait részben felismerve a tapasztalás szülte prevenciónak okszerű magyarázatot adott. Dudith járványfelfogásának előzményeit sok helyütt megtalálhatjuk; a városok, kikötők karanténjában, a kor köznapi józanságában, mikoris a pestis elől elmenekülni — a korabeli etikai normáknak megfelelően — az orvosok számára is egyértelműen a preventív megoldást jelentette. Dudithnak ahhoz, hogy a pestissel kapcsolatos kérdésekben állást foglalhasson, először a pestis okát kellett a vizsgálható konkrétság szintjén megragadnia. Kozmológiai elképzelésére alapozva zárta ki a járvány közvetlen okai közül az isteni büntetést. „... az általános ok általánosan viselkedik és semmi sem jöhet létre közvetlen és részleges ok nélkül "

46 Tehát az univerzális ok helyett közvetlent keresett. A levegő csak a rothadó kigőzölgések szállítója — tehát nem ok. Ok a rothadás, illetve a fertőzés. A dolgok miértjének magyarázata és megértése, fogalmak útján szerzett ismereteken nyugszik. A racionális kritika a fogalmak és szabályok világos definícióján, illetve megfogalmazásán alapszik, úgy, hogy e fogalmak és szabályok ebben a formában a kritikai reflexió tárgyaivá lesznek. E fogalmi tisztázás vezette Dudithot ahhoz a felismeréshez, hogy a ragályt fertőzött testekből eredeztesse, és azonosnak tartsa a járványosán és sporadikusan jelentkező betegségeket. Ahhoz, hogy az okot megérthessük és magyarázatot adjunk rá, reflektálni kell a fogalmakra, ez a reflexió a racionális értelem és az elméleti tudományos kutatás kezdetét jelzi. Az, hogy Dudith Istent személyes, konkrét hatóerőnek képzelte, vagy pedig valamiféle elvont elvnek, fokmérője hogy milyen szintjén állt a tudományos gondolkodásnak. A kérdés eldöntéséhez explicit szöveg nem áll rendelkezésemre, azonban korábban ismertetett deista színezetű kozmológiája és kozmogóniai nézetei alapot szolgáltatnak a kérdés egyértelmű megválaszolására. Dudith Istent közvetett hatóokként képzelte el, azonban nem zárta ki a közvetlen hatás lehetőségét sem. A „valódi" csodajelekkel számolt, bár kivételesnek és a hit körébe utalandónak tartotta őket. A fogalmi tisztázás, amelynek segítségével a pestis okát meghatározta és a mások tapasztalataiból az általa képzett rendező elv szerint közel helytálló járványtani megállapításokat tett, előrejelzi azt a későbbiekben igazolásra kerülő megállapítást, hogy Dudith megtette az első lépéseket a következő századot jellemző kauzális tudományeszmény felé. A mítoszteremtő magyarázat az okot felruházza mindama tulajdonságokkal, melyek ahhoz szükségesek, hogy formai tulajdonságaik szerint analóg, ismert dolgok alapján megmagyarázzák a történések miértjét. A tapasztalatból absztrahált elv jelenléte és annak oksági kapcsolatok rendszerén keresztül való érvényesülése a természettudományos igazságfeltárás mélyebb szintjét lehetővé tevő gondolkodási módot jellemzi. Dudith esetében éppen erről van szó, és ilyen elvárásokkal fordult kora tudománya felé. „Ha jobban ismernők a látás egész rendjét és nem akadnánk meg mindjárt a héjánál, amint az velünk történni szokott a természet más titkaiban is, hanem magához a maghoz hatolnánk be és a miértet is átlátnánk, akkor nem bizonytalankodnék ennyire. "

47 45 Dudith, A.: Levél Raphanusnak (Íj. 23) 46 Dudith, A.: Levél Hagecknek (Íj. 19) 169, ford.: Berndorfer Alfréd: Dudith András orvosi levelei. Természet és Technika 1953, 8, 486—488 47 ibidem