Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Kemenes Pál: Dudith András (1533—1589) gondolatai a medicináról
A XV. és a XVI. század elejének gondolkodói az ember cselekvőképességét, autonóm létét állították vizsgálódásaik középpontjába. A XVI. század második felétől a természet dezantropomorf megközelítése, az isteni akarat és a természeti törvények viszonyának tisztázása vált központi kérdéssé. Dudith „Commentariolus"-ában saját megállapítása szerint, mintegy jobb híján fogadta el Arisztotelész tanait. Ervei ugyan a peripatetikus állításokon alapulnak, de azok szemléletmódját nem vette át. Arisztoteliánus iskolázottsága — melyben kiemelkedő szerep jutott az Universum tudós magyarázója Vimercate tanításainak — nem gátolta meg abban, hogy nehézségek nélkül elfogadja és nagyra értékelje Marcello Squarcialupi antiarisztoteliánus állásfoglalását. Azonnal átlátta Hageck egy későbbi üstökösmegfigyelésének a kozmikus rend koncepciójának egészét érintő jelentőségét. 22 Hageck pontos mérésekkel igazolta, hogy az üstökös paralaxisa mélyebb, mint a Holdé. 1581. január 19-én Raphanusnak írt levelében elítélte az Arisztotelész tanait vakon követőket (közöttük saját magát is), mivel igen nagy tévedésbe estek; ha az üstökös áthatol az égen, nem keletkezhet a földi kipárolgásokból, s ha az ég Holdnál magasabb részében képződtek, hogyan létezhetnek a semmiből képződve és a semmibe veszve? Lehet-e az ég mozdulatlan és örök? 23 „Commentariolus"-ában Cardano égi keletkezésről alkotott teóriáját elvetette, de előbb-utóbb újra szembesülnie kellett az arisztoteliánus universum-felfogás tarthatatlanságával. Dudith azonban az üstökösök megjelenését és eltűnését — a tapasztalat és a nézetei közötti ellentmondást feloldandó virtuális jelenségként értékelte, s nem mint objektív létező dolgot, ami megsérti az örök és változatlan universumképet. 24 Dudith az asztrológiát, az asztronómiát és a „valódi" csodajeleket élesen elkülönítette. A fent ismertetett hármas világtagolásból következően az asztrológiát hitvány tudománytalanságnak tartotta. „Az egész asztrológiát elítélem, mondod. Tagadom, hogy az egészet kárhoztatom, sőt szeretem és bámulom azt a részét, amely örök és a szükségszerű okokból kiindulva a nap és a hold fogyatkozásait, együttállásait és szembenállásait sokkal előbb előre megmondja, mintsem megtörténnek. Mert ezeket biztosan lehet előre tudni, minthogy az égitestek állandó járásából és mozgásuk örök törvényéből származnak. De azt a részét elutasítom, mint gyakran mondottam, amely a csillagokat teszi meg az erények és bűnök, az összes jóknak és rosszaknak, melyek velünk megesnek, szülőokának, és jósol belőlük a jellemre, erkölcsre, életmódra, a rangokra, gazdagságra, házasságra, gyermekekre a halálnemre és más ezer dologra, amelyeket az emberek többnyire tudni kívánnak és a nyomorult és hiszékeny halandókat vagy hiú reménységgel táplálja vagy alaptalan félelemmel gyötri. '^ 5 „A valódi csodajelek Isten hatókörébe tartoznak, s csak csodálatos módon, isteni sugallatra és ihletésre lehet megjósolni a jövőt. ,rLb Az asztronómiáról, a természetvizsgálatról így írt: „a filozófusok... a természet rejtekeiből érzékeink segítségével kibányászott dolgokat az értelem vizsgálata alá vetették... okait — amennyire lehetséges volt — tudományosan megmagyarázták. „...ami az emberek akaratát, gondolatait és cselekedeteit illeti... sokkal inkább megragadhatjuk az okosság erejével, tapasztalattal és ügyes következtetéssel, semhogy légköri jelenségekből vagy csillagokból előre megjósolhatnák. '^ 8 Dudithnál a természet és a társadalom megismerésére szolgáló elvek azonosak az ember mint biológiai lény megismerésének elveivel. A padovai arisztotelianizmus és empirizmus befolyása Dudithnál vezethetett ahhoz a meggyőződéshez, hogy a medicinán belül is ugyanazok a megismerési és gondolkodási mechanizmusok szolgálnak a tudományos igazság feltárására, mint a természetben. Ennek bemutatására orvosi tárgyú leveleivel kapcsolatban kerül sor. 22 Dudith, A.: i. m. (Íj. 19.) 170 23 Dudith, A.: Levél Raphanusnak 1581. jan. 19. In: Scholzius, L.: Epistolarum philosophicarum medicinalium ac chymicarum a summis nostrae aetatis philosophis ac medicis exaratum volumen. Francofurti, 1598, epistola 28 24 Dudith, A.: i. m. (Íj. 23.) 25 Dudith, A.: Levél Hagecknek i. m. (Íj. 19.) és Monaviusnak (Íj. 23.) epistola 26. In: Rqti, E.: Nagy magyar orvosok. Bp., 1959, 35 26 Dudith, A.: (Íj. 7.) 27 27 ibid. 28 28 ibid. 28
