Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK, ELŐADÁSOK - STUDIES, LECTURES - Kaiser, Wolfram: Der Arzt Franz Ernst Brückmann (1697-1753) und seine ungarische Reise von 1724

Trend nach Curiositas mit dem wissenschaftlich nüchternen Utilitas-Denken, in dem Unbewiesenes verworfen wird. Die Liptauer „Drachenknochen", das Topschauer Asbestpapier, der Bericht über das Monstrum bicorporeum von Pozsony: das sind noch die Deskriptionen des Curiositas-Suchers. Die genaue Beschreibung der „Feuer-Machine" von Königsberg zeigt aber, daß sich Brückmann dem Utilitätsdenken der Aufklärungsepoche nicht verschloß. Ähnliches gilt für die Absage an die Goldtheorie hinsichtlich der Tokayer Traube. Von der Vorstellung, daß es eine Panazee geben könne und das Gold dabei eine Zentralstellung einnähme, hat sich Brückmann aber noch nicht trennen wollen. Flicrin war er ein Kind seiner Zeit,

30 und es gab viele, die sich ebenfalls nicht aus dieser Konzeption lösten. Sein Neusoler Gastgeber Karl Otto Moller hatte Erfolgsberichte über die „Essentia dulcis" der halleschen Medikamenten-Expedition geschrieben und damit ein Aurum potabile zu propagieren geholfen, das bis weit ins 18. Jahrhundert hinein als Panazee angesehen wurde.

40 So kann es nicht überraschen, wenn Brückmann wahre Wunderheilungen aus der Tatra-Volksmedizin für- bare Münze nahm. Unbeschadet mancher Ungereimtheit dieser Art waren die Brückmannschen Ungarn-Berichte für den zentraleuropäischen Leser eine Besonderheit, deren Nachhall noch aus der Wesprémischen Literatur herauszulesen ist; hierauf sollte an dieser Stelle aufmerksam gemacht werden. WOLFRAM KAISER, Prof. D.Sc.M, D.Ph. Heinrich-Heine-Strasse 3 Halle /Saale/ BRD 0-4020 ÖSSZEFOGLALÁS Weszprémi István, orvosi életrajz-gyűjteményében gyakran hivatkozik megbízható forrásként a braunschweigi származású Franz Ernst Brückmannra (1697—1753). Brückmann 1724-ben — részint itteni örökségének ügyét intézve, részint pedig hallei-jénai tanulótársait látogatva — hosszú köruUrt tett Észak-Magyarországon. Úti élményeit fiktív levelekben írta meg, amelyeket előbb külön füzetekben, majd 1741-ben egy kötetben adott ki: a latin nyelvű levelek nem csupán tudományos érdeklődőkhöz, hanem szélesebb közönséghez is szóim kívántak. Brückmann művében általános képet próbál adni a meglátogatott városokról, vidékekről, tehát, jobb híján, a látottak mellett itt-ott hallott anekdotákból, illetve kétes értékű kiadványokból is merít: az útleírás így számos téves információt is tartalmaz. Brückmann munkája mégis értékes forrás, hiszen a szerző — gyakran mint szállóvendég — a kor több neves magyar orvosával is személyes kapcsolatba került: a könyv lapjain többek között Torkos Justus János, Moller Károly Ottó, Rayman János Ádám, Hermann András és Fischer Dávid nevével, sőt méltatásával is találkozunk. A korábban élt, ám a szerző által jól ismert, sőt talán sokban követett Frölich Dávid egyik rövid traktátusát pedig Brückmann szó szerint idézi munkájában, melyben nem csak a magyar felvidék városairól, természettudományos kuriozitásairól és látnivalóiról, hanem a meglátogatott települések orvosahői, gyógyszerészehői is bőven olvashatunk. Kaiser professzor tanulmánya, Brückmann életrajzát, munkásságát, illetve útirajzának lényegesebb vonásait vázolva s néhány érdekesebb adatot hangsúlyozva, a korabeli magyar orvostörténet egyik igen fontos dokumentumára hívja föl figyelmünket. J

' Kaiser, W.: Arzt und Pharmakon im 18. Jahrhundert am halleschen Beispiel. Zahn-, Mund- u. Kieferheilkd. 63 (1975), S. 703—713. "" Kaiser, W.: 275 Jahre hallesche Medikamenten-Expedition. Z. gesamte inn. Med. 39 (1984), S. 125—133.