Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK, ELŐADÁSOK - STUDIES, LECTURES - Szénásy, József: A hydrocephalus kezelésének története a századfordulótól napjainkig

fejlődés kifogástalan, ezek a gyermekek normál iskolába járnak és kielégítően tanulnak. További 14 gyermek ugyan normal iskolába jár, de teljesítményeik gyengébbek, rapszódikusak. 18 shuntölt gyermek jár kisegítő iskolába. Mindössze két gyermek középsúlyos értelmi fogyatékos, és egy gyermek semmiféle oktatásra sein alkalmas. 1987-ben a gyermekneurológiai, psycbiatriai és idegsebészeti szekció szekszárdi ankétján beszámolót hallottunk [35] a csecsemőkorukban hydrocephalus miatt műtötték felnőttkoráról. A beszámolóból is megtudtuk, hogy ez a súlyos betegség „immár hazánkban is 20 egynéhány éve 70 %-ban gyógyítható". 1987-ben az Orvosi Hetilapban jelent meg Paraicz dolgozata [34] .Adatok a csecsemőkori hydrocephalusban végzett shuntmútétekről a késői eredmények tükrében". A szerző 35, jelenleg 15-26 éves beteg adatait összesíti, akiknek csecsemőkorukban olyan előrehaladott hypertenziv hydrocephalusuk volt, hogy csak liquorelvezető shunt beültetésével voltak életbentarthatók. Későbbi psychomotoros képességüket lényegében sem az agyköpeny jelentős elvékonyodása, sem a számos reoperáció alig befolyásolta. A döntő a hydrocephalus mellett az egyéb preoperativ betegség volt. Köztudott ugyaiús, hogy például a myelodysplasias eredetű hydrocephalusok, vagy a perinatalis kamravérzések, hypoxia okozta encephalopathiák után kialakult hydrocephalusok kilátásai gyengébbek, illetve ott kell rosszabb eredményre számítaiű, ahol a hydrocephalus mellett még valami más központi idegrendszert ért sérülés is fennáll. További érdekes adat és megfigyelés, hogy volt betegeik közel felénél a shunt a későbbi években nélkülözhetővé vált. Amikor a hydrocephalus kezelésében elért eredményeket összehasonlítjuk a századforduló és az egyenirányító szeleppel ellátott műanyag shunt előtti időszak eredményeivel, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek az eredmények távolról sem csak a sebészi kezelés (shuntbeültetés) eredményei. Kezdve a hazánkban is bevezetett rendszeres csecsemőkori fejkörfogatméréstől [51], az újszülött és a fiatal csecsemő fizikális neurológiai vizsgálatán át fontos a csecsemőkorra jellemző intracranialis nyomás fokozódás jeleinek és tüneteinek aprólékos vizsgálata és azok megfelelő értékelése. A csecsemő ismételt vizsgálata és folyamatos ellenőrzése alapján már maga a klinikai vizsgálat is lehetőséget nyújt annak megállapítására, hogy progresszív, vagy regresszív hydrocephalusról van-e szó? A régebbi liquorpassage vizsgálat és pneumograplúák helyett, a koponya diaphanoscopiát mint ismételhető és nem invaziv vizsgálatot ma is rutinszerűen végezzük, de mégis a legtöbb segítséget az ultrahang, a ,ß echo" bevezetése jelentette [16]. Ultrahanggal nemcsak a hydrocephalus tényét tudjuk biztonsággal megállapítani, hanem szükség esetén a vizgálat ismételésével eldönthető, hogy a hydrocephalus biztosan progresszív, vagy regresszív? További részletek eldöntésében azután egy-egy alkalommal a computeres tomographiát, illetve a magnetikus rezonanciás vizsgálatot sem nélkülözhetjük. Mindez röviden a diagnosztika fejlődése, de a diagnosztikus fejlődés egyúttal kíméletesebb és pontosabb diagnózist tesz lehetővé, ami nemcsak azt jelenti, hogy a műtéti javallat pontosabb és finomabb, hanem a csecsemő hamarébb és jobb általános állapotban kerülhet — ha szükséges — a műtétre. Sokat fejlődött azután az általános anestheziológia és a műtött csecsemő postoperativ kezelése is. Fontos a shuntölt beteg folyamatos és rendszeres — felnőttkoráig, gyakran még azon is túl—ellenőrzése, gondozása. Bízhatunk abban is, hogy a mai eredmények még bizonyára jelentősen javíthatók, akár a sebészi, akár a csecsemő belgyógyászati kezelésének jelenlegi hiányosságaira gondolunk. Áttekintve a hydrocephalus kezelésének utóbbi 90 éves történetét a fejlődés a múlthoz képest lényeges, de még mindig sok diagnosztikus és therapiás részprobléma vár megoldásra. Közlésre érkezett 1988-ban. JÓZSEF SZÉNÁSY, D.M.. Cand. Sc.M. Head Physician H-1123 Budapest Győn-út 14. SUMMARY The author sums up the 90 year history of the treatment of hypertensive hydrocephalus. Apart from repeated lumbar punctures, the different type of liquor drain shunts gave moderate, and only temporary results on the turn- and in the first half of the century.