Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Pető Zoltán: Rehabilitációs törekvések a Szegedi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának történetében
REHABILITÁCIÓS TÖREKVÉSEK A SZEGEDI EGYETEM IDEG- ÉS ELMEGYÓGYÁSZATI KLINIKÁJÁNAK TÖRTÉNETÉBEN DR. PETŐ ZOLTÁN Mint egyetemi város, Szeged még csak 68 éves múltra tekint vissza. A szegedi egyetemi oktatás lényegében a kolozsvári nagymultú tradíciók folytatása lett. Az ,,UNIVERSITAS" 1921-ben került Szeged városába, az orvosi fakultás az „Egyetem" szerves része volt. Az Orvostudományi Egyetem önálló egyetemként 1951-től működik folyamatosan. Az Ideg-és Elmegyógyászati Klinika történetéből megemlítjük, hogy az Idegosztály a volt Kálvária (ma Úttörő) téren kezdte meg működését, majd a Dóm-tér és a Klinika-kert megépülése után került jelenlegi helyére. A Pszichiátriai Osztály kezdettől fogva mai helyén, a Pulcz utcai pavilonokban működött. Ez egyébként már önmagában is lehetőséget adott a hazánkban hagyományos diszkriminációs, közvéleménybéli megkülönböztetés kialakulására is. Kis része csupán a klinika tudománytörténetének a rehabilitációs tevékenység. Orvostörténeti szempontból ezt azért emeljük ki, mert talán a legnagyobb szemléleti változást hordozza magában. A kiemelés szempontjai: 1. Az egyetem oktatási szinten hogyan kapcsolódik a rehabilitációhoz? Ehhez tankönyvi adatok és személyes visszaemlékezések nyújtanak hiteles adatokat. 2. Hogyan mutatható ki a szemléletváltozás? 3. Hogyan alakult a klinika és környezetének pszichiátriai rehabilitációs szempontú kapcsolata? A magyar pszichiáterek döntő többsége alapkönyvként kapta és forgatja ma is Nyirő Gyula: „Pszichiátria" tankönyvét (Medicina, 1961). Azt azonban ma már talán kevesen tudják, hogy ennek a tankönyvnek az ősét dr. Szabó József (az ideg- és elmekórtan ny. r. tanára) és dr. Nyirő Gyula (első tanársegéd) írták 1925-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Ideg- és Elmekórtani Tanszékén. Az még inkább Szegedhez fűzi az „Elmekórtan" című tankönyvet — amely orvosnövendékek és gyakorló orvosok számára készült —, hogy első ízben Szegeden, 1925-ben Lázár Lajos szegedi könyvkereskedő adta ki. [1] Ez a könyv tehát a magyar pszichiátriai tankönyvek — pl. : a Moravcsik [2] által írott könyv után megjelent — egyik alapvető, Szegeden megjelent forrásmunkája. Egyetemtörténeti érdekességként megemlítjük, hogy a könyvben szereplő bélyegzőkön úgy 1923-ből, mind 1940-ből a „Diákjóléti Diákvédő Iroda" bélyegzője is szerepel. Miközben az egyetem M. K. Ferenc József Tudományegyetem elnevezése Horthy Miklós Tudományegyetemmé alakult át, a Diákjóléti és Diákvédő iroda feladata és segítő funkciója lényegében megmaradt. (1. fénykép, eredeti címlap a bélyegzőkkel). Szempontjainknak megfelelően a könyvből csupán a rehabilitációban releváns tankönyvi tételeket idézünk:
